"A spammerek most rákaptak arra, hogy ismertebb emberek nevét felhasználva küldjék a szennyet. Most kaptam egy levelet Putnamtől, aki rám akarta erőszakolni a viagráját. Várom, hogy holnap Jézus írjon nekem egy reklámot alig használt vasszögeiről."
Köszi grejvolf, igazat szóltál. Jó, igazság szerint azért raktam be az idézetet, mert tetszik, na. Széééétfagyok mellesleg. Tud valaki kölcsönadni minimum négy pulóvert? Meghálálnám... Ja és egy törikönyvet is, ha már itt tartunk, mert következő órára kell vinni. Jahjdejó. Addig elő kéne keresnem. Vááá, fűtsetek már, átokverte fűtőtestek!!!

Melusz másfél óra múlva ér haza. De fingom sincs, mikor kezdődne a Kispál koncert. Vááá... Hm, én mint Alvin és Kispál-rajongó... Öhh, hát nehezen tudnám így elképzelni magam, de az az érzésem, hogy egy csomó CD-t fogok kölcsönkérni, hogy lemásolhassam. Ma már leszek chaten, az tuti. Tegnap este 10 körül felmentem, hátha van valaki, akiért érdemes ottmaradni egy félórácskát dumálni, de totálüres volt a szoba... Öhh, hát van ez így.
Lunától meg jött egy levél. Hát én nem is tudom, egyeseknek elég érdekes felfogásuk van. Chara szól nyilván, ha baj van, de ő is tudja, hogy mi ketten nem tudunk egyszerűen komolyan beszélgetni egymással. Hát miért nem lehet ezt megérteni? Komolytalan, de vele én is az vagyok. Olyankor nem is értem, mi a franc van velem. Dalma mondott valami tök durvát, ami hát eléggé bizarr és ha tényleg így lenne, azt hiszem, kinyírnám magam. Képtelenségeket tud mondani.
Hideg van és nincs beizélve a fűtés. Mindenki reszket meg fázik, meg minden, de a fűtés az nem megy. Hát kössz... Viszont jeeee, mert ki lett mosva a kedvenc nadrágom. Végre... Illetve meg van száradva mosás után, hogy pontos legyek. Ááá unatkozom, lőjetek le. Ja és változtassátok meg a színt a sablonomban, mert ez a szürke naaaagyon rondaaaaa!

Nahh. Teljesen apró dolgokat változtattam meg a sablonomon... Például az egyetlen, ami a helyén maradt, az az oldalt lévő Douglas Adams idézet. Öhh, szerintem. De így nekem sokkal jobban tetszik. Szerettem volna egyszínű hátteret, aztán hirtelen egy másik "naplóra" gondoltam, és inkább egy ilyen hátteret választottam. Persze a kép színes volt eredetileg, csak átizéltem, mert nem tetszett eredetiben. Milyen már egy kék farmeros angyal letört szárnyakkal? *húzza a száját* Olyan visszataszító és illúzióromboló. Meg aztán tök jó szavazást akartam kirakni, csak elkúrtam a sablont, dehát nem is szavaznak ötnél többen, szóval ez már hamvában holt izé, szal hagyjuk. A betűszínen még javítani próbálnék, de nem tudok, szóval ezért az olvashatatlan szürke és oldalt a fekete betűkért elnézéseket kérek. Mindegy, amíg kijavítom, úgyse téved errefelé senki... :)
Van egy szabad délutánom. Asszem nem megyek Kispálra Melával. Nem tudja a címet :PPP

Délben szokás szerint elengedtek minket haza. Hazajöttem, sehol senki... Elmosogattam, mert annyira hideg volt a lakásban, adtam inni a macskákoknak és megvártam anyut. Nem kellett rá sokáig várni. Megdicsért, hogy elmosogattam, ennek örültem. Meg annak is, hogy a tegnapi szülői értekezleten nem mondtak rólam semmi rosszat, de anyu amikor jött haza, így rontott be a lakásba:
- Melyikőtök mekegett a múzeumban a kis jászolnál?!
Kitört belőlünk a röhögés, mert én nem is hallottam bégetést meg mekegést, de el tudom képzelni, miket mondhatott még az ofő. Egyébként most anyu is megbizonyosodott arról, hogy milyen viszonyok vannak a suliban... Ugyanaz a véleménye, mint nekem. Atán... Megmutattam a magyartanárnak a levelet, amit kaptam a kiadótól, meg az írói szerződést és mivel neki van ismeretsége több kiadónál, érdeklődik nekem, hogy mit lehet ilyenkor tenni, meg ilyesmik. Lunától nem kaptam még levelet, de rég néztem utoljára. Chara egy szót se szólt erről ma, úgyhogy nem is zaklattam, látom, nem érdekli. Hát jó. De remélem tudja, hogy elvileg neki kell kezdeményezni, de mondjuk ezek után... szóval... hát izé, még jó, hogy én vagyok megsértve. Mindegy... Tanultunk színeket franciából. Igaz, nem most, mert ma nem is volt óránk, hanem pár napja. Noire, ááá kedvenc szavam. Nem a jelentése miatt (fekete), hanem mert jól hangzik. Nem értem, miért nem tudják az emberek megérteni, hogy szeretem a francia nyelvet. Ehh, nem is tudom, miért kell emiatt mentegetőznöm, mert szinte el sem hiszem, hogy ilyenek miatt megszólnak valakit. Lehet, hogy csak a személyem miatt van ez, nem tudom, de azért akkoris milyen izé... Áh, kár is koptatnom a pofámat, inkább alakítgatok még a blogom sablonján egy picit, mert megint nem tetszik... Erre az egyre vagyok csak allergiás, de nagyon. De még nem tudom, mit akarok vele művelni, csak azt tudom, hogy ez így perpillanat nem az igazi. Legalább lefoglalom magam valamivel.

Tegnap este háromfüzetnyi történelmet próbáltam beleerőszakolni a fejembe, de sehogy nem ment, így hát tíz órakor parázva elmentem aludni. Előtte persze lekörmöltem pár versemet a magyartanáromnak, hogy lássa, miket írok. A véleménye meglepően pozitív volt ahhoz képest, hogy nem a legjobb verseimet adtam oda neki. Vagy legalábbis ami szerintem jó lehetne. De azt mondta, hogy nagyon jók, egy viszont nem tetszett neki, mert szerinte olyan, mint egy korai Petőfi-vers. Aztán meg... Dalmával csocsóztunk épp, mikor megcsörren a mobilom és anyám hív, hogy kaptam írói szerződést... Kiadják a regényem, de oldalanként 5000 forintba kerülne ez nekem, vagyis több, mint félmillió forint... Öhh, ezt ha nem vesszük figyelembe, akkor gyakorlatilag... író lettem, vagymi? :))) Húúúúúhhhh... Kééééész vagyok! Meluszéknál tanultunk ma délután Dalmával, aztán hat körül Cupák miatt hazajöttem és megválaszoltam Lunának egy levelet. Fúhh, hát majdnem bemásoltam ide, elég erős késztetést éreztem arra, hogy bemásoljam, de nem tehetem meg, mert azzal szabályosan kigúnyolnám. Azt pedig nem akarom és gerinctelenség lenne különben is. Ja és nem ma írtunk végül töriből... Ááááá, baaaaazzzz! Mindegy, most a kiadandó regényemmel vagyok elfoglalva. Azért... most komolyan: ez a regény, amit írtam, a legnagyobb fos, amit valaha is olvastam. 6-7 fiatalról szól, akik közül ketten egy zenekar tagjai, egy lány a menedzser és tele van csöpögős dolgokkal, nyálas meg szerelmes, meg egy csöpp akció: szétbomlik a végén a zenekar és közben feltűnik egy német unokatestvér. Elég zagyvaság, első próbálkozásnak érdekes, de semmiképp nem elhanyagolható. De hogy ez nekik jó legyeeeeen? A történet egy nagy szar. De azért nagyon-nagyon-nagyon-nagyon örülök, hogy félmillió forint ellenében megjelenne most karácsonykor és kapnék érte 260 könyvet, ami csak az enyém lenne. Hm, nem rossz. Nincs valakinek véletlenül feleslegben félmillió forintja? És ha már itt tartunk: még mindig nem tudom a Danielle Steel könyvnek a címét... :(

Ehh... Most kaptam egy mailt Lunától. Jó, ha nem élőben, hát akkor levélben... Szerintem valamit félreértett picit, mert nem az zavar, hogy Chara vele mászkál, hanem amiket mondott még aznap este, amikor veszekedtünk egy nagyot. Megírtam neki, hogy pontosan miért haragszom rá, illetve orrolok rá és megpróbáltam tisztázni mindent, amiről jó lenne vitatkoznunk kettőnknek... Nem tudom, mi lesz ennek a vége, de ha ők ketten nem lennének az osztályban, akkor nem kéne kerülgetnem senkit egy újabb csalódás elkerülésének ügyében, dehát mindegy... Affranc, mostanában mást se csinálok, csak tanulok, leckét írok, vagy épp húsz percig blogolok. Este persze elmegy az időm (két - két és fél óra) chateléssel. Mert hát ugye ki nem hagynék egy napot se anélkül, hogy a nap eseményeit meg ne tárgyaljam Einonnal, vagy Morgannel. A többiek eléggé rapszodikusan vannak chaten, ráadásul tegnap nem is tudtam beszélni Melgriddel, mert olyan sokat telefonáltam. Ehhe, dehát muszáj volt. :)

Hú, hát ma nagyon elegem lett néhány emberből... Fel tudnak idegesíteni a behízelgő modorukkal, és a nyálasan csöpögős kedvességükkel, hogy eljátsszák a riadt kis nyuszikát, akit sajnálni kell, mert ő bár kedves meg aranyos, de mégis mindenki bántja. Na, egy ilyen nyuszika például mártír... Tökéletesen mártír, vagyis utálom. Háhh, ez van és kész. Végül meglettek a Mátyás tételei, úgyhogy megint odacsámpázott hozzám, hogy köszönöi, de már meglettek a tételek és ne fénymásoljam le őket, aztán meg angol után mégegyszer odajött, de az Örs is akart valamit mondani, így inkább csak röhintett egyet, és odébbállt. Illetve elkullogott. Eredetileg Szilvával akartam hazamenni, de végül miután kiderült, hogy angolon van fél négyig, a Dalmát környékeztem meg, de ő meg ajándékot ment venni a Timinek, szóval a Krisztit rángattam haza. Martina is jött velünk, Trixi meg még egy osztálytársuk, akinek nem tudom a nevét. Elvileg ma találkozom Baluval, de nagyon nincs hangulatom elmenni itthonról, lehet, hogy át kéne tenni ezt a talit máskorra, de nincs pofám felhívni ezzel. Mert ő ilyen tipikus pasi és rögtön azt gondolná, hogy jaj izé, direkt csinálom. Na mindegy, mindjárt felhívom. Ahogy hazaértem, mentem ebédelni és most meg kipukkadok, az istenit... Ebédszünetben elnyammogtam egy pogácsát, meg Szilvával beszélgettem kinn az udvaron. Lunáék ott jópofiztak, de próbáltam nem a szívemre venni ezt az egészet. Ha ilyenek, hát ilyenek. Nem izgatom nagyon magam amiatt, hogy mi lesz ezek után velünk. Hm, ma ugyebár kedd van, ami azt jelenti, hogy holnap nincs első órám és délután énekkar helyett átugrom Meluszhoz. Csütörtökön meg valószínűleg... hmm... találkozom egy régi ismerőssel. Pontosabban az első darkartsos ismerősömmel. Fú, de régen volt, jó ég... Hát ja, Karácsonykor. És mindjárt itt a tél megint. *mereszti a szemeit a naptárra*

Reggel szépen nehéz könyvek alá tettem egy csillagtérképet, hogy kisimuljon, hogy később felakaszthassam a szobámba valahova, majd bepakoltam a táskám és elmentem itthonról. Egész délelőtt a Dalmával lógtam és Szilvával, beszélgettem velük... sokat, eleget... mindenről és mindenkiről. Panaszkodtam és örültem, vidám voltam és egy kicsit szomorú, de mindenképp megérte. A mai nap százszor jobb volt, mint bármelyik másik tavalyi. Anyuval délután vásárotunk. Vettem körömlakkot, valami jópofa hajcsatot, karkötőt, meg mindenféle klassz kis apróságot, aminek úgy lehet örülni, majd hazajöttünk és azóta is tanulok, de eddig nem sok eredménnyel. Lare jött chatre, aztán le is szakadt és ment DVD-re írni nekem a Dogmát, aztán végree jött Einon is, és még Ritával is összefutottam a chaten. Mioni is volt, beszélgettünk egy csomót. Affranc és azt hittem, regényt írok ebből, mert pedig szerettem is volna, dehá amint látom, ez csak egy szolid kis bejegyzés lesz. Na hát mindegy, hm... Egyébként írtam két CD-t is ma: egyet Einonnak a talis képekkel, egyet meg anyumnak, mert mentek be a napközivel az állatkertbe és fényképetek egy csomót és ráírtam CD-re azokat a képeket is. Persze két külön CD-re... ;)
Fú, hogy micsoda értelmes dolgokat tudok írkálni... ez valami hihetetlen... Legutóbb akkor voltam ilyen szétszórt, amikor elkezdtem a blogolon az első blogomat és az nagyon jó volt. És nem kellett kellemetlennek tűnő dolgokkal törődnöm. Na szóval most így jó. És van Garfieldos poszterem, most volt az egyik magazinban, muszáj volt megvenni... :))) Olyan kis aranyos.
Nyüssz-nyüssz... Rettenetesen fázom. Órák óta ráz a hideg, de hogy miért, azt nem tudom. Lassan mennem kéne aludni.

"... A szoba, amelybe belépett, kétségtelenül ugyanaz a szoba volt, ami évek óta általában ebédlőjének ismert. De amint jobban körülnézett és szeme megszokta a fényt, látta, hogy valami csodálatos változás ment végbe a szobán. A mennyezetet és a falakat örökzöld növényzet borította, mint valami kertben. A buja zöld levelek között harmatcseppektől csillogó bogyók piroslottak. A magyal, fagyöngy és borostyán fényes leveleiről a tűzfény mint millió kis tükörről megsokszorozódva verődött vissza. A kandallóban hatalmasan lobogó lánggal égett a tűz. Aligha látott ez a kandallónak csúfolt ócska cseréptákolmány valaha is ekkora tüzet. A szoba közepén, mintha mesebeli király koronázási dombja lenne, sült pulykák, libák, vaddisznópecsenye, ropogós malacsült, hosszú fürtökben kolbász, hurka, piros almák, sárga narancsok, pompás körték, kürtöskalácsok, csillogó üvegekben forralt bor. Az óriás halomból ínycsiklandozó illatok szálltak és betöltötték a nagy szoba minden zugát. Ennek a csodálatos dombnak a hegyében furcsa, jókedvű óriás ült, egyik kezében jókora darab malacsültet, a másikban bőségszaru formájú lobogó fáklyát tartva..."

/Charles Dickens - Karácsonyi ének/

Voltunk a roxfortosokkal egy csomó helyen, mászkáltunk a városban, készítettünk képeket és hülyéskedtünk a mekiben. Jó fejek voltak nagyon, örültem, hogy találkoztam velük. Einonnak visszaszolgáltattam a DVD-jét, ő pedig nekem a filmemet.
Röviden ennyi, hosszabban eseleg holnap, den em biztos, hogy lesz-e hozzá kedvem.
Szilva: tudom, hogy te nem azért szólsz bele. Tudom, hogy téged érdekel és nem csámcsogni akarsz rajta, meg minden. Szükségem van rád, remélem, ezt is tudod. Na, de most komolyan.