Hú, hát ma nagyon elegem lett néhány emberből... Fel tudnak idegesíteni a behízelgő modorukkal, és a nyálasan csöpögős kedvességükkel, hogy eljátsszák a riadt kis nyuszikát, akit sajnálni kell, mert ő bár kedves meg aranyos, de mégis mindenki bántja. Na, egy ilyen nyuszika például mártír... Tökéletesen mártír, vagyis utálom. Háhh, ez van és kész. Végül meglettek a Mátyás tételei, úgyhogy megint odacsámpázott hozzám, hogy köszönöi, de már meglettek a tételek és ne fénymásoljam le őket, aztán meg angol után mégegyszer odajött, de az Örs is akart valamit mondani, így inkább csak röhintett egyet, és odébbállt. Illetve elkullogott. Eredetileg Szilvával akartam hazamenni, de végül miután kiderült, hogy angolon van fél négyig, a Dalmát környékeztem meg, de ő meg ajándékot ment venni a Timinek, szóval a Krisztit rángattam haza. Martina is jött velünk, Trixi meg még egy osztálytársuk, akinek nem tudom a nevét. Elvileg ma találkozom Baluval, de nagyon nincs hangulatom elmenni itthonról, lehet, hogy át kéne tenni ezt a talit máskorra, de nincs pofám felhívni ezzel. Mert ő ilyen tipikus pasi és rögtön azt gondolná, hogy jaj izé, direkt csinálom. Na mindegy, mindjárt felhívom. Ahogy hazaértem, mentem ebédelni és most meg kipukkadok, az istenit... Ebédszünetben elnyammogtam egy pogácsát, meg Szilvával beszélgettem kinn az udvaron. Lunáék ott jópofiztak, de próbáltam nem a szívemre venni ezt az egészet. Ha ilyenek, hát ilyenek. Nem izgatom nagyon magam amiatt, hogy mi lesz ezek után velünk. Hm, ma ugyebár kedd van, ami azt jelenti, hogy holnap nincs első órám és délután énekkar helyett átugrom Meluszhoz. Csütörtökön meg valószínűleg... hmm... találkozom egy régi ismerőssel. Pontosabban az első darkartsos ismerősömmel. Fú, de régen volt, jó ég... Hát ja, Karácsonykor. És mindjárt itt a tél megint. *mereszti a szemeit a naptárra*