Tegnap este háromfüzetnyi történelmet próbáltam beleerőszakolni a fejembe, de sehogy nem ment, így hát tíz órakor parázva elmentem aludni. Előtte persze lekörmöltem pár versemet a magyartanáromnak, hogy lássa, miket írok. A véleménye meglepően pozitív volt ahhoz képest, hogy nem a legjobb verseimet adtam oda neki. Vagy legalábbis ami szerintem jó lehetne. De azt mondta, hogy nagyon jók, egy viszont nem tetszett neki, mert szerinte olyan, mint egy korai Petőfi-vers. Aztán meg... Dalmával csocsóztunk épp, mikor megcsörren a mobilom és anyám hív, hogy kaptam írói szerződést... Kiadják a regényem, de oldalanként 5000 forintba kerülne ez nekem, vagyis több, mint félmillió forint... Öhh, ezt ha nem vesszük figyelembe, akkor gyakorlatilag... író lettem, vagymi? :))) Húúúúúhhhh... Kééééész vagyok! Meluszéknál tanultunk ma délután Dalmával, aztán hat körül Cupák miatt hazajöttem és megválaszoltam Lunának egy levelet. Fúhh, hát majdnem bemásoltam ide, elég erős késztetést éreztem arra, hogy bemásoljam, de nem tehetem meg, mert azzal szabályosan kigúnyolnám. Azt pedig nem akarom és gerinctelenség lenne különben is. Ja és nem ma írtunk végül töriből... Ááááá, baaaaazzzz! Mindegy, most a kiadandó regényemmel vagyok elfoglalva. Azért... most komolyan: ez a regény, amit írtam, a legnagyobb fos, amit valaha is olvastam. 6-7 fiatalról szól, akik közül ketten egy zenekar tagjai, egy lány a menedzser és tele van csöpögős dolgokkal, nyálas meg szerelmes, meg egy csöpp akció: szétbomlik a végén a zenekar és közben feltűnik egy német unokatestvér. Elég zagyvaság, első próbálkozásnak érdekes, de semmiképp nem elhanyagolható. De hogy ez nekik jó legyeeeeen? A történet egy nagy szar. De azért nagyon-nagyon-nagyon-nagyon örülök, hogy félmillió forint ellenében megjelenne most karácsonykor és kapnék érte 260 könyvet, ami csak az enyém lenne. Hm, nem rossz. Nincs valakinek véletlenül feleslegben félmillió forintja? És ha már itt tartunk: még mindig nem tudom a Danielle Steel könyvnek a címét... :(