aludjmáraludjmáraludjmár

Megnyugodtam. Remélhetőleg. Most épp uralkodik rajtam a totális nyugodtság és próbálok olyan zenét hallgatni, amitől lehetőleg kiürül az agyam. És marad az a kellemes érzés, mintha lebegnék a semmiben, körülöttem egyszerre fény és sötétség, fülsüketítő zaj és tompa csend, és nagyon kellemes.

Agymenés közben Red Hot Chilli Pepperst (Other Side) és Placebo-t (Pure Morning) hallgatok. De hogy ezt miért teszem, azt végképp nem tudom. Csak úgy válogattam össze-vissza. De azt hiszem, talán kár volt. És azt hiszem, ha nem lennék ilyen határozatlan, már rég előrébb lennék. Mindegy, enm akarom feszegetni ezt a "mi lett volna, ha?" típusú elmélkedős dolgot, mert az egyrészt nagyon vicces lenne, másrészt iszonyú szánalmas.

Azt szeretem az többi emberekben, hogy a beszélgetésünk közepén hirtelen kimondom, ami csak úgy éppen az eszembe jutott és közben nézem az arcukat. És látom rajtuk, hogy mennyire összezavarta őket egy összefüggéstelen félmondat. Apró örömök az életben, igen. Szeretek összefüggéstelenül, mindenféle hülyeséget, értelem nélkül mondani és írni, mert én ugyan tudom, miről van szó, de mások nem. Ha nem számoltam el magam, akkor tényleg csak egyetlen olyan ismerősöm van, akinek nagyon hasonlóak a gondolatai, mint az enyémek, de amikor beszélgetünk egymással, akkor pont nem ez tűnik ki. Mindig olyanokat tud mondani és kérdezni, amitől teljesen összekuszálódik minden az agyamban és csak sületlenségeket tudok rá válaszolni, vagy mondnai, amitől abszolút nem tűnök értelmesnek, csak egy teljesen átlagon aluli aggyal rendelkező lánynak, aki csak arra jó, hogy ha unatkozol, akkor pár mondatot makogj neki, aztán elszórakoztat. Néha vannak ilyen gondolataim. Mivel nem ritkán a napom nagy részét itthon töltöm, mert itt érzem jól magam, egyedül ebben a koszfészekben, csak a saját dolgaimon tudok rágódni, és magamban megjegyezni mindazt, amit eközben látok: a számítógép monitorján felbukkanó kis ablakok, az asztalomon lévő üzenetet papírfecnikre írva, címek és telefonszámok, levelek, miegymás. Hogy ezt most mi értelme volt lepötyögni ide, nem tudom, de jólesett sületlenségekről beszélni. Az apró örömöktől eljutottam egész idáig. A gyertyáimat felraktam a polcra. Kár, hogy halványpirosak... Nem baj, van egy szép barackszínű is, nem is akartam kibontani az átlátszó celofánból, mert olyan jól mutatott. Meggyújtani meg egyhamar úgyse fogom őket, csak télen majd. A télben majdnem mindent utálok, kivéve egyvalamit. A sötétséget, ami már délután háromkor jelen van mindenütt, hogy reggelig fogva tartson mindenkit. Olyan... egészen furcsa és érdekes dolog az.

Tizenhat éves és félig gyerek még,
De félig már no és tudja, hogy az.
De úgy nevet és sír, ahogy én is tudtam rég,
Mikor hittem, hogy ami szép, az igaz.

Néha feljön hozzám, rendbe teszi szobám,
És kinevet, mert ügyetlen vagyok.
Aztán eltör egy vázát és riadtan áll;
Látom rajta, hogy majdnem zokog.

R.: Félek, hogy jön majd egy nap,
Mikor nem látom már.
Hozzád megy inkább,
Mert a számodra no lesz talán.
És félek, hogy bántod, hogy letöröd,
És eldobod majd.

Mert tizenhat éves és félig gyerek még,
Félig felnott, s hiszi, hogy egészen az.
Hiszi, hogy szeretik és még sok ido múlik el,
Amíg rájön, hogy nem volt igaz,
Amíg rájön, hogy ez sem volt igaz.

Egy kicsit emlékeztet a Little15-re a Depeche Mode-tól. Nyaff. Volt ma reggel egy telefonbeszélgetés. :) Rendet raktam a szobámban, kiporszívóztam, helyére raktam a cuccokat (és nem csak "odébb rúgtam" ahogy Airun tanácsolta... :P) és a könyveket a polcomon is elrendezgettem. Most épp nem tudom, mit csinálok. Össze-vissza hallgato ma rádiót és a régi számokat egy CD-n és sírni lenne kedvem. Nem tudom, miért. Talán mert megtámadtak az emlékek, vagy a régi vágyak feltámadtak, talán csak most teljesen másképp érzem. Így most jó, de mégis van valami, ami soha nem fog változni és előre látom benne a vesztem. Persze túlélni könnyű, nem nagy ördöngősség, de azért... mégiscsak ott van.
"Elmondom százszor még,
Két szárnyam Téged véd"
Majdcsak lesz valahogy. Olyan még sose volt, hogy sehogy ne lett volna. De azzal nem oldok meg semmit, ha csak ezt hajtogatom. Megyek és teszek valamit, amivel lekötöm magam. Mondjuk írok, vagy fényképezgetek, vagy sétálok odakint. Szép az idő úgyis. Imádom.

nepunnyadjnepunnyadjnepunnyadj

Sok szép és aranyos ajándékot kaptam a születésnapomra, de az az igazság, hogy néhány telefonnak jobban örültem volna... Jó, persze, fergeteges volt az a buli, ami Einonéknál volt, a halloweeni összeröffenés, 202 képet csináltunk, irtó jók lettek és a társaság is nagyon klassz volt, de azért közben ha legalább felhívott volna egy-két ember... No de ahelyett, hogy itt szaulom őket, inkább azt ecsetelem, hogy Einon mennyire drága volt, hogy bekeretezte nekem Siriust, meg sok mást is, mert nagyon rendes volt és imádom. Volt akitől csak másnap kaptam sms-t, na jó, de ezt inkább nem részletezem... A halloweeni parti valahogy úgy nézett ki, hogy vasárnap délelőtt 10 körül elindulta ma WestEnd felé és félúton összeakadtam Wathékkal (Wathfea, Lilia, Szilvi és Zmija), és velük együtt mentem tovább Einonhoz. Persze ők elfelejtették átállítani az órát, ezért az előre megbeszélt dél helyett ők is akkor mentek, amikorra én lettem odarendelve. Einonnal még mászkáltunk utána egy kicsit újságért meg valami táplálékért, aztán közben beszivárogtak a többiek: Tron, Mogcsi, és még néhányan, akiknek nem tudom megjegyezni a nevét. ^^
A McDonaldba mecsámpáztunk Mogcsi süvegében és az én griffendéles sálamban, remek volt, már akkor sokat nevettünk meg marháskodtunk, és az egész délután ilyen hangulatban telt. Hát ahogy az lenni szokott... :) Tron, Lilia és Wath vettek alkoholt, amit persze két perc alatt megittak, de semmi hatás nem mutatkozott meg, úgyhogy vagy alapból ennyire lököttek, vagy pedig immunis a szervezetük bárminemű cékettőháötóhá-ra, vagyis alkoholra. Végigügettünk a városon, villamos, metró, busz, troli, miegyéb... Einonéknál leraktuk a csomagokat és a kabátot, Shrek2-őt néztünk, aztán elmentünk a temetőbe sötétedés után kísérteni. Ott kóvályogtunk egy ideig, aztán beszerencsétlenkedtük egy vendéglőnek titulált kocsmába, de előtte még hozzánkcsapódott Armis, és nem sokkal később elhagyott minket Szilvi. Armis se maradt sokáig. Vissza a lakásba már nem is jött. Rita kisassz beugrott pár pillanatra, de tova is repült sajnos hamar. Hajnali háromig ment a fényképezgetés, felváltva a teaivással és zsemleevéssel, egyéb programok: mások hülye helyzetekben való lefotózása, bosszantása, piszkálása, nyolc ujjal való felemelése, csikizése, és egyéb nagyon értelmes elfoglaltságok. Persze ez sokkal izgalmasabb, viccesebb és eredetibb volt ott, mint ahogy most előadom.
Mivel olyan fáradt vagyok, hogy menten összeesek, megyek is aludni. Mint Einon, amikor átjött hozzám Queen of the Damned-ot nézni és bealudt rajta. Szép csendben elkezdtem maileket nézegetni, amikor tüsszögtem egyet és erre felébredt... Aztán átmásoltam neki egy csomó mindent, és hazament. Remélem, nem aludt el a buszon... o:)
Na, megyek, mert nyekk...

"– Nagyon helyes – szólt Füles. – Te csak énekelj! Tralala. Örülj az életnek!
– Örülök is.
– Van, aki tud.
– Mi baj?
– Mi lenne?
– Olyan bánatos vagy.
– Bánatos? Miért lennék én bánatos? Születésnapom van. Az év legboldogabb napja.
– Születésnapod van? – mondta Mackó örömteljes meglepetéssel.
– Nagyon természetes. Nem látod? Nézd csak a sok születésnapi ajándékot, amit kaptam.
– És gúnyosan kinyújtotta a lábát. – Látod? Mennyi torta meg töltött csokoládé.
Mackó jobbra nézett, aztán balra.
– Ajándék? Torta? Csokoládé? Hol?
– Hát nem látod?
– Nem én.
– Én se – mondta Füles. – Ez csak olyan tréfa volt. Vicc. Haha!
Mackó megvakarta a fejét, nem tetszett neki a dolog.
– De igazán születésnapod van? – kérdezte aztán gyanakodva.
– Bizony.
– Hát akkor – gratulálok. Még sok-sok születésnapot!
– Neked is, Micimackó.
– De nekem nincs születésnapom.
– Nincs is. Csak nekem van.
– Akkor hát miért gratulálsz nekem?
– Miért ne? Remélem, nem akarod magad rosszul érezni az én születésnapomon?!
– Ó, akkor értem...
– Elég baj – mondta Füles most már végképpen letörve –, hogy én ilyen piszokul érzem magam a tulajdon születésnapomon. Se ajándék, se csokoládé, se torta gyertyával, még csak egy nyavalyás üdvözlő táviratot se kaptam... Legalább más ne érezze rosszul magát, ez minden, amit várok...
Ez sok volt Micimackó gyenge szívének.
– Várj meg itt! – szólt gyorsan, sarkon fordult, s iszkolt haza, ahogy csak szusszal bírta; úgy érezte, akárhonnan, akárhogy, meg kell ajándékoznia valamivel szegény Fülest."

/Alan Alexander Milne - Micimackó/

Ez itt egy kép. Rólam. :/

Itthon vagyok. Hazajöttem.

Sallala... Nem is tudom eldönteni, hogy jó kedvem van-e, vagy rossz. Egyiksem talán. Átlagos szombat van, izgatott pusmogás a nagyszobából, láthatatlan vigyorok... Itt valami készülődik. Én meg el vagyok foglalva a hallucinációs izéimmel, mert tegnap már kiakadtam, amikor egy halványrózsaszín gyertya helyett megolvadt és fortyogó viaszt láttam. Rémes volt. Persze ez még egészen finom kép, vannak rosszabbak is. Például, amikor eloltom a villanyt és hanyattdőlök az ágyon, olyankor egy kis harminc cm-es manócska mászik a szegycsontomra és a hatalmas, fényesfekete gombszemeivel néz a fejembe, az orra összeér az enyémmel és csak ül ott, amíg el nem alszom. Nem érzem a súlyát, csak látom, de az éppen elég. És hiába mondom neki, hogy menjen el, nem megy. Utána befordulok a sarokba és aludni próbálok. A másik meg, amikor olvasok az ágyamon, ülök törökülésben - és ráadásul nappal - amikor hirtelen valami végiszalad az ágyam alatt (egy kisebbfajta kutya, vagy egy jól megtermett macska), csak épp az a gond, hogy az ágy alatt egy papírlap nem fér el, mert annyira lent van az ágy... Érdekes dolgok ezek. Szilva rendszeresen tapasztal valami hasonlót: esténként neki is megjelenik a manó. Egyszer lerajzolta nekem. Félelmetesen hasonlít az általam látotthoz. Kezdek félni.

Húhh, most ettem degeszre magam... Pezsgőt is ittunk, egész finom volt, csak nem volt behűtve. Erre kéne még egy cigit elszívni és tökéletes lenne minden. De mivel nem dohányzom, ezért nem is nagyon szükséges. Cupákkal találkozom egy félóra múlva, odaadom neki végre a szülinapi ajándékát, mert két hete nálam van. Holnap lesz két hete, hogy szülinapja volt. És holnap lesz egy hónapja, hogy Spionfióka - alias, Nóri - szülinapja volt. És holnap lesz Halloween. ;) Mindenszentek ünnepéhez két hétre meg Luna szülinapja lesz. Érdekesek ezek a két hetek. Bár nagy jelentőséget nem tulajdonítok nekik, csak úgy megjegyzem.

Fel kéne rakni oda jobb oldalra egy újabb képet magamról és még további képeket felrakni. Mittomén, amit én csináltam és jól sikerült és lehetőleg nem engem ábrázol. Abból így is épp elég van balszerencsémre. Nos, lassan megyek, úgyhogy szerintem most kilépek a csetről - bár azt se tudom, miért vagyok egyáltalán fent... - és kicsit rendbe rakom a szobámat, hogy úgy nézzen ki, mintha tényleg egy tinédzser lányé volna és nem valami ötéves kisfiúé, aki szanaszét dobálja a cuccait és a polcán Micimackós képeslapok vannak...