Sallala... Nem is tudom eldönteni, hogy jó kedvem van-e, vagy rossz. Egyiksem talán. Átlagos szombat van, izgatott pusmogás a nagyszobából, láthatatlan vigyorok... Itt valami készülődik. Én meg el vagyok foglalva a hallucinációs izéimmel, mert tegnap már kiakadtam, amikor egy halványrózsaszín gyertya helyett megolvadt és fortyogó viaszt láttam. Rémes volt. Persze ez még egészen finom kép, vannak rosszabbak is. Például, amikor eloltom a villanyt és hanyattdőlök az ágyon, olyankor egy kis harminc cm-es manócska mászik a szegycsontomra és a hatalmas, fényesfekete gombszemeivel néz a fejembe, az orra összeér az enyémmel és csak ül ott, amíg el nem alszom. Nem érzem a súlyát, csak látom, de az éppen elég. És hiába mondom neki, hogy menjen el, nem megy. Utána befordulok a sarokba és aludni próbálok. A másik meg, amikor olvasok az ágyamon, ülök törökülésben - és ráadásul nappal - amikor hirtelen valami végiszalad az ágyam alatt (egy kisebbfajta kutya, vagy egy jól megtermett macska), csak épp az a gond, hogy az ágy alatt egy papírlap nem fér el, mert annyira lent van az ágy... Érdekes dolgok ezek. Szilva rendszeresen tapasztal valami hasonlót: esténként neki is megjelenik a manó. Egyszer lerajzolta nekem. Félelmetesen hasonlít az általam látotthoz. Kezdek félni.

Húhh, most ettem degeszre magam... Pezsgőt is ittunk, egész finom volt, csak nem volt behűtve. Erre kéne még egy cigit elszívni és tökéletes lenne minden. De mivel nem dohányzom, ezért nem is nagyon szükséges. Cupákkal találkozom egy félóra múlva, odaadom neki végre a szülinapi ajándékát, mert két hete nálam van. Holnap lesz két hete, hogy szülinapja volt. És holnap lesz egy hónapja, hogy Spionfióka - alias, Nóri - szülinapja volt. És holnap lesz Halloween. ;) Mindenszentek ünnepéhez két hétre meg Luna szülinapja lesz. Érdekesek ezek a két hetek. Bár nagy jelentőséget nem tulajdonítok nekik, csak úgy megjegyzem.

Fel kéne rakni oda jobb oldalra egy újabb képet magamról és még további képeket felrakni. Mittomén, amit én csináltam és jól sikerült és lehetőleg nem engem ábrázol. Abból így is épp elég van balszerencsémre. Nos, lassan megyek, úgyhogy szerintem most kilépek a csetről - bár azt se tudom, miért vagyok egyáltalán fent... - és kicsit rendbe rakom a szobámat, hogy úgy nézzen ki, mintha tényleg egy tinédzser lányé volna és nem valami ötéves kisfiúé, aki szanaszét dobálja a cuccait és a polcán Micimackós képeslapok vannak...