Írtam egy kis izékét, ami állítólag olyan jól sikerült, hogy aki olvasta, az majdnem lefordult a székről. :))) Ez eszembe is jutott, mikor anyuval elmentünk a boltba és végig vigyorogtam, ő meg nem értette, hogy mi van... :PPP Einon írt sms-t, holnap elrángatjuk egymást valahova. Hát igen, tegnap alig beszélgettünk. Illetve Ő, Morgan és Námnácc dumálgattak, én valahogy mindig kimaradtam. Persze erről nem ők tehetnek, én nem kapcsolódtam be a beszélgetésbe. Tulajdonképpen amíg a filmet néztük, végig lázasan járt az agyam. Nem a filmet néztem, hanem csak úgy a nagy semmibe. De egész jó volt. :) A feliratot meg amúgyse láttam, mert egy magas pasas ült előttem és a feje tökéletesen belelógott a feliratba, ha pedig előredőltem, akkor meg tőlem nem láttak. Úgyhogy hátradőltem a székben és meredten bámultam a mozivászon egyik sarkát. A vége felé azért ez kezdett unalmas lenni, úgyhogy a mellettem ülőkkel próbáltam kommunikálni, de őket meg jobban izgatta a film, úgyhogy egy idő után ezt is elvetettem. Megtanultam: ha moziban vagyok, senkihez nem szabad szólnom és nem szabad előredőlnöm, hanem inkább végigunatkopzni a filmet, amit már egyébként is láttam... :))) De a legjobb az egészben, hogy én ezt a filmet nem akartam megnézni. A thp-sekkel sem. Nem a társaság miatt, hanem mert utálom ezt a filmet. A HP-filmeket utálom. Nem tetszenek. És a sors iróniája, hogy kétszer is megnéztem. Moziban. Pénzért. Drága volt. Na mindegy...

Kaptam egy töltőtollat, azzal játszadozom... :))) Persze egy mártogatósnak jobban örültem volna. Az olyan igazibb. Nem baj, úgyis találtam egy rohadt galambtollat. Majd megjavítgatom. Erről a "machinálni" szó jutott eszembe. Deus ex machina... Amikor az istenek közbeszólnak. Na jó, megint hülye vagyok :)))))

Felkeltem olyan fél tizenegy körül és beszélgettem a nagyival. Ez így most hülyén hangzik. De nem baj, lényeg, hogy jót dumáltunk, és olyan reggeli jó kedvem van tőle. De azért nem viszem túlzásba... :)) A karomon a tegnap délutáni írás még mindig rajta van, de már kevésbé olvashatóan. Einon lediktált egy címet, és nem voltam hajlandó Morgantől egy papírdarabot elfogadni, hogy arra írjam. Inkább szenvedtem. :) Nem teljesen úgy sikerült a tegnapi napom, mint ahogy szerettem volna. Az egy dolog, hogy délelőtt Lare felhívott és közölte, hogy nem tud jönni sajnos, de üdvözli a többieket, de hogy Einon kettővel több jegyet vett és én erről nem tudtam, na az már kicsit húzós volt. Egyszercsak csörgött a mobilja, én meg firkálgattam valami lapot, és ünnepélyesen bejelentette, hogy jön Lare. Mondtam neki, hogy csak viccel, mert engem már reggel biztosított arról, hogy nem jön. Csakhogy időközben támadt egy ötlete, és mégiscsak feljött Pestre mozizni... És erről mindenki tudott, még Rita kisasszony is, csak én nem... Persze így meglepetésként ért, és borzasztóan örültem is neki, csak azért izé, mégis... Na mindegy, szóval ennyi volt a tegnapi nap, amiről úgy gondolom, hogy valamit elrontottam, csak még nem tudom, mit. :)

Tudom, hogy nem olvasod a blogomat, mert nem igazán izgat, de azért ha véletlenül erre járnál Airun... Boldog szülinapot! :)

Hehhe... Reggel újraolvasom általában azokat a bejegyzéseket, amiket késő éjszaka írtam be... Olyan jókat tudok rajtuk nevetni! :)))) Néha elég hülye tudok lenni, dehát ez együtt jár az élettel. Nem lehetek mindig megfontolt és előrelátó. De mostmár nem törlök ki semmit. Így jó, ahogy van. :))) De most ezt én miért írom le? Ja, tudom már... Unatkozom, mint a franc... :PPP Ezért megint hülyeségeket írkálok ide... Na, átrohanok Charahoz egy könyvért, és jövök is vissza, aztán meg irány a mozi, aztán meg SVK-órát tartok, ami valszeg nyolckor fog kezdődni, de ezt még nem tudja senki rajtam kívül :)), aztán meg egy félóra cset, aztán meg alszom... Feltéve, ha nem iszom kávét és tudok majd aludni. Igaz, tegnap se tudtam, mégis hajnali háromkor mentem aludni. És ez már a hatodik volt ebben a hónapban, hogy ruhástul aludtam el. Karácsony után szoktam rá, hogy reggel zuhanyozom, nem este. Snuffles a kis hülye... :))))))

Így hajnali két óra tájban már eléggé kiszámíthatatlan állapotban vagyok. Meglepődve tapasztaltam, hogy nem vagyok álmos. Igaz, sose voltam jó alvó... :)) A lap.hu oldal egész jól halad! Találtam egy pár érdekes ilyen oldalt. Néhányat közülük egy közeli ismerősöm szerkeszt. :)))) Hosszú fülei vannak, egy zombi, szőrös és Frank a neve. És nyúl. Mármint nem valamiért, hanem mint állat. Na jó, késő van már ehhez... :))))) Egyébként is állat, csak denevér. Csak leharapja érte a fejem, ha denevérnek hívom. Hja, Perselus már csak ilyen.

Jujj... Állítólag itten totális félreértések zajlanak... Mármint a szerelmi életemmel kapcsolatban, amihez persze senkinek semmi köze. Tudjátok mit? Higgyetek amit akartok. Ez vonatkozik arra, akire vonatkozik és kész. Ha olvassa ezt a sok izét, amit ide szövegelek és ezt is olvassa, akkor tudni fogja... Jelen pillanatban csak egyetlen ember jöhet szóba pasi értelemben és róla is csak egyszer tettem említést. Mindezt csak azért közlöm, mert valaki volt szíves felhívni a figyelmemet arra, hogy néhány dolog félreérthető a blogban. Márpedig ez elég szar, nem? Én itt nagyban írogatok, mások meg tökre félreérik, amit írok... Na neee... Az már sok lenne nekem... Úgyhogy én most nekiállok szerkeszteni a lap.hu oldalamat és ezzel lezártnak tekintem ezt az ügyet. Ezt is csak azért írom le, mert most épp unatkozom, és lusta vagyok szerkeszteni azt az izémicsodát, és bosszankodom igen erőteljesen hogy a holnapi mozizáson nem lesz ott Lare. Viszont lesz Námnácc... Azaz Rita kisasszony, akivel eddig csak röpke negyedórára futottam össze. Na, hagyjuk is ezt, mert csak fogy a drága időm.

És még van valami, amiről feltétlenül említést kell tennem... *gonosz vigyor* Perselus ma a cseten átváltozott ázott denevérré, majd a végén Frank, a nyúl lett belőle és az egész marhavicces volt... Hárman maradtunk a cseten és neveket váltogattunk és még most is fáj az oldalam, annyit röhögtem... :))) Belőlem rühes és nyamvadt ebet csináltak, Lare meg gyagya farkas volt, aki később elmebeteg is lett... :))) Mint valami gyogyósok csetszobája... Meggyaláztuk a Darkartsot... XDDDDD Na, most hogy ilyen jó kedvemben vagyok, el kéne húznom lapot szerkeszteni... ;)))

Ez az időutazás tetszik nekem... Még szeretnék pár embert ezzel az őrületbe kergetni...
Tehát... Tegyük fel, hogy én a jövőbe utazom, mondjuk a szülinapomra, október 31-re (az ugyebár Halloween :) de ez most nem lényeges). Jó rendben, előreutazom a jövőben. De ha holnap felrobban a Föld, akkor én mibe érkezem? És ha figyelembe veszem, hogy én másnap meghaltam, akkor egyáltalán meg sem érkezem. Hű, kezd egy kicsit bonyolulttá válni... Viszont ha a múltba utazom vissza, akkor a puszta feltűnésem olyan dolgokat okozhat, mint például, hogy a szüleim soha nem ismerik meg egymást, ergo meg sem születek. Na tehát, ha vagyok olyan szerencsétlen, hogy elintézem, hogy ne találkozzanak soha, akkor nem születek meg a jövőben, viszont akkor hogy kerülök vissza a múltba, hogy megakadályozzam a szüleim találkozását?

Vegyük újra az egészet elölről. Ha én a szülinapomra előreutazom, akkor nem találkozhatok önmagammal - aki majdnem fél évvel idősebb, mint én, mert én ugye nem öregedhetek az űrhajóban - mert ugyanaz a test nem tartózkodhat ugyanabban a térben kétszer.

Viszont ez tönkreteszi azon elméletet, miszerint létezik az időutazás. De akkor Einstein mire gondolt, amikor felfedezte a féreglyukak létezését? Illetve azok nem biztos hogy léteznek. Egyszer láttam egy képet egy féreglyuk lehetséges kinézetéről. Bámulatos. Sőt, lenyűgöző. Nagyon tetszett. :))



Istenem, de jó, hogy flúgos vagyok... -.-

Hirtelen beállított anyám, hogy hazajött a munkahelyéről. Nem is volt olyan hirtelen. Aztán betoppant az egyik ismerősöm, egy huszonéves fiatal értelmileg sérült srác, akivel néhanapján, ha összefutok, jókat beszélgetünk. Kedves ember. Csak kár, hogy szellemileg igencsak sérült, mert így nem élhet teljes életet. Elég sajátos felfogása van a dolgokról, de szeretem hallgatni a véleményét. Mert a maga módján borzasztó értelmes dolgokat kovácsol össze mások véleményeiből. Elbeszélgettünk az öngyilkosságról. Ki tudja, miért ez jött szóba, de majdnem egy órán keresztül egymás szavába vágva meséltük a véleményünket ezzel kapcsolatban egymásnak. Eleinte nem is ez volt a téma, hanem amikor berontott a szobámba minden előzetes bejelentés nélkül, éppen az időutazásról kerestem cikkeket, és találtam egyet. Einstein relativitás-elmélete, amiről van egy könyvem is és már rongyosra olvastam, csak kár, hogy az nem az én korosztályomnak szóló könyv, hanem nálam jóval fiatalabbaknak. Hogy megértsék Einsteint, részletesen van elmagyarázva minden. Na, ezt ki is olvastam egy nap alatt. Érdemes volt. Szóval komolyabban kutattam a téma után, amikor berontott ez a srác és faggatni kezdett, hogy mit csinálok. Megmutattam neki, de elkezdett fújolni, hogy ő márpedig utálja a fizikát. Én is... De ez mondjuk érdekel, mert érdekes dolog. Nem a tegnap esti film miatt. Annak ehhez semmi köze. Aztán egyszercsak a halál jött szóba az időutazás után, ami nem tudom, hogy következett mindebből. Lényeg, hogy egész kellemesen elcsevegtünk. Értelme ugyan nem volt az egésznek, de olyan jólesett valakivel beszélgetni, aki ismer is és nem is és mégis... Szóval anyámmal egy ilyen témát öt perc alatt lerendeznénk. Akárki mással is. De a srác megértette, amit mondok neki. És ez is olyan jó érzéssel töltött el. Olyannyira, hogy most el is megyek zabát keresni, mert csak ebédet ettem, de azt is délután egykor, pedig már reggel nyolckor fenn voltam. Jaj és morr. :))) Ez most kivételesen csk olyan megszokásból mondott morr. Amit olyan jólesik kimondani.

Nem, mégiscsak itt hordok össze egy csomó zagyvaságot és nem külön írásban, amit csak a számítógépemen tárolnék életem végéig. Hadd menjen el a kedve annak, aki ezt olvassa. Annyi minden jár a fejemben és mire az egyik eszembe jut, és leírnám, addigra elfelejtettem, hogy mit akartam belőle kihozni, de addigra meg már kimászik a fejemből az összes többi gondolat. Csak száguldanak a gondolatok ész nélkül, filmek, képek, emlékek, hangok, álmok (amikről elég gyakran azt hiszem, hogy valóság), minden... Áramlik minden jobb oldalról be, bal oldalon ki, és ennek sosincs vége. Nem mintha baj lenne, mert elvégre ezért van agyunk. Na tessék, máris ellentmondtam önmagamnak. Az előbb még azt mondtam, hogy nincs agyam, most meg... Áh, hagyjuk az egészet. Kezdem magam úgy érezni, mint a BTTF-ből Dr. Emmett L. Brown, azaz a Doki... Aki feltalálta az időgépet. Tulajdonképpen azért nem szeretek levélben vagy blogban filozofálni, mert nincs aki megcáfoljon még azelőtt, hogy elmondanám az egész véleményemet, tehát nincs kivel vitatkozni, ergo, és leírom teljesen amit gondolok, és arra senki nem reagál. Nem mintha kéne... Csak mondom. Illetve írom. Mert úgy könnyebb lenne, ha mondanám ezt a sok sületlenséget valakinek, ő meg minden mondatomba belevágna, hogy ez így nem jó, az úgy nem jó, és akkor tudnám kinek bizonygatni, hogy de igen... De így csak magamnak írom, én meg ugye nem fogom magam megcáfolni.

Húhh... Most visszaolvastam ezt a bejegyzést, amit éppen írok. Ezt a sok hablatyot! Snuff, hogy lehetsz ilyen hülye? És miért magaddal beszélsz? Egyébként rájöttem arra, hogy ha egy kérdés "miért?"-tel kezdődik, akkor arra általában vagy olyan válasz van, ami elkezd magyarázni mindent, ami a kérdés tárgyával kapcsolatos, és végül ez az érvelés sántít, vagy pedig nincs is válasz. És, már megint ilyen marhaságokon jár az agyam. Mint mindig. De nem tudom kikapcsolni. Egyszerűen nem megy. Nem tudok elaludni anélkül, hogy ne álmodnék valami hülyeséget, ami után hetekig azt hiszem, hogy az megtörtént, a végén pedig már kételkedem abban is, hogy egyáltalán álmodtam-e ilyesmit, vagy csak beképzeltem magamnak.
Na, ez vajon milyen betegség? Krónikus izémicsoda? Igen... Az lesz az...