Hirtelen beállított anyám, hogy hazajött a munkahelyéről. Nem is volt olyan hirtelen. Aztán betoppant az egyik ismerősöm, egy huszonéves fiatal értelmileg sérült srác, akivel néhanapján, ha összefutok, jókat beszélgetünk. Kedves ember. Csak kár, hogy szellemileg igencsak sérült, mert így nem élhet teljes életet. Elég sajátos felfogása van a dolgokról, de szeretem hallgatni a véleményét. Mert a maga módján borzasztó értelmes dolgokat kovácsol össze mások véleményeiből. Elbeszélgettünk az öngyilkosságról. Ki tudja, miért ez jött szóba, de majdnem egy órán keresztül egymás szavába vágva meséltük a véleményünket ezzel kapcsolatban egymásnak. Eleinte nem is ez volt a téma, hanem amikor berontott a szobámba minden előzetes bejelentés nélkül, éppen az időutazásról kerestem cikkeket, és találtam egyet. Einstein relativitás-elmélete, amiről van egy könyvem is és már rongyosra olvastam, csak kár, hogy az nem az én korosztályomnak szóló könyv, hanem nálam jóval fiatalabbaknak. Hogy megértsék Einsteint, részletesen van elmagyarázva minden. Na, ezt ki is olvastam egy nap alatt. Érdemes volt. Szóval komolyabban kutattam a téma után, amikor berontott ez a srác és faggatni kezdett, hogy mit csinálok. Megmutattam neki, de elkezdett fújolni, hogy ő márpedig utálja a fizikát. Én is... De ez mondjuk érdekel, mert érdekes dolog. Nem a tegnap esti film miatt. Annak ehhez semmi köze. Aztán egyszercsak a halál jött szóba az időutazás után, ami nem tudom, hogy következett mindebből. Lényeg, hogy egész kellemesen elcsevegtünk. Értelme ugyan nem volt az egésznek, de olyan jólesett valakivel beszélgetni, aki ismer is és nem is és mégis... Szóval anyámmal egy ilyen témát öt perc alatt lerendeznénk. Akárki mással is. De a srác megértette, amit mondok neki. És ez is olyan jó érzéssel töltött el. Olyannyira, hogy most el is megyek zabát keresni, mert csak ebédet ettem, de azt is délután egykor, pedig már reggel nyolckor fenn voltam. Jaj és morr. :))) Ez most kivételesen csk olyan megszokásból mondott morr. Amit olyan jólesik kimondani.