Eh... Kihagytam, hogy miért van röhöghetnékem... Érdekes dolgokat tapasztalok mostanában. Néha olyan viccesnek, komikusnak tűnik a helyzet, hogy az az érzésem, hogy álmodom... Pont egy ilyen helyzetben tört rám, hogy a vérnyomásom lezuhant, és majdnem megint rosszul lettem és ki kellett nyissam az ablakot, hogy ne sikerüljön elájulni... Miután visszatért belém az élet, rá kellett jöjjek, hogy ez a valóság és ekkor lett röhöghetnékem... Egyáltalán el se tudtam volna képzelni, hogy pont az priviz rám a chaten, akire a legkevésbé számítok, pláne egy olyan témával, amit meg végképp nem gondoltam, hogy szóba hoz...
Ez nekem egy pillanatra borzalmasan komikusnak tűnt, de aztán igyekeztem normálisan társalogni. Persze, hogy nem sikerült. Össze-vissza írogattam hülyeségeket, mert nem tudtam normálisan megfogalmazni, amit akarok. Most se tudom. Nem érzem jól magam. Mármint fizikailag.

Anyám szólt, hogy jó lenne aludni mostmár... Holnap nem is kelek korán...  Na mindegy...

Mi az, amit ide tudnék írni? Azon kívül persze, hogy néha én is tudok nagyon szerencsétlen lenni? Most például nagyon elkeseredett vagyok... Több dolog miatt is. Először is: a bizonyítványom... Morr! Mostmár felesleges összekapnom magam, mert két hét és évvége... Másodszor: na ezt most igen hosszú lenne leírni. Lare, igen, Te tudod, miről van szó... De izé... egyedül nem tudom megoldani... Tudom, hagyjam a francba... De egyedül arra is képtelen vagyok...

Nem lett kicsit sok a pont-pont-pont? Na mindegy, fáradt vagyok... Kábé mindenhez...

Hehe... Most egyszerre van röhöghetnékem is, meg sírhatnékom is!
Csak én értek ahhoz, hogy elcsesszem az életemet totálisan! De nem baj, ebből a korszakomból majd kinövök...

Lare, asszem muszáj lesz megfogadnom a tanácsaidat és komolyan vennem, amit mondtál.

Jajj, de jóóó... :)) :)) :))
Írtak nekem egy verset. Egy nagyon szép verset. Egy magányosan kószáló üstökös írta egy ragyogó csillagnak (ami elvileg én lennék, de szerintem nem érdemlem ki ezt a címet, maximum átvitt értelemben, mert egy csillag nevét viselem.). Olyan aranyos vers :))) Annyira örültem neki, úgy feldobta a napomat. 

Reggel odaadtam, és délután visszakaptam az ellenőrzőmet... Nem is fecsegtem órán!!! Kikérem magamnak!!!
Háh... Morr...

Jó éjt mindenkinek!

Viszlát, da szvidannya, adieu, ahoi, bye-bye...      

Beugrottunk anyám munkahelyére "egy pillanatra" valamiért... Közben vettünk egy rohadt drága magazint egyetlen poszter miatt, meg elbeszélgettünk arról, hogy mi lenne, ha végre venne egy töltőtollat nekem, amit már elég rég óta szeretnék. Mindegy, miylen színű a tinta, akár még piros is lehet, de én szeretnék olyat.
Közben meg találtam egy csomó HTML szerkesztős izét, csak feltölteni nem tudom a honlapomat, mert nem lehet HTML nézetben szerkeszteni, pedig ezzel a leírással nagyon sokram entem, és nem csak a sortörésekkel tudok mit kezdeni, mg a szövegformázással, hanem már koolyabb dolgokkal is. Bár mondjuk a háttér beállítása se okozott túl nagy gondot. A Pascalban megtanultuk az alapokat megszerkeszteni, és bár az teljesen más, mert az programszerkesztés, mégis valahogy a felépítése azonos. Vagy csak borzalmasan hülye vagyok. Mondjuk ez igaz. Einon lehülyézett, mert nem akarom megnézni a harmadik HP filmet. Aztán Sev is bejelentette, hogy ő se akarja megnézni, mert nem tetszik neki a nyiszlett vérfakras, ami gilisztának tűnik leginkább. Szóval Sev is egyetértett velem, erre Einon visszaszívta, amit mondott. Ha Sev is úgy gondolja, akkor rögtön nem vagyunk hülyék. Hááát, hiába bizonygatta, nem hittem el neki. Mellém senki se állt, csak Sev megjegyezte, hogy lehülyézni könnyű valakit. Einon erre változtatta meg a véleményét. De ha engem nem védtek volna, még most is azt mondaná, hogy hülye vagyok. Komolyan mondom, a sírógörcs kerülgetett... És ezennel megfogadom, hogy semmilyen körülmények közt nem fogom lelupinozni Larét.
Egyszer Morgan a fórumra beírta, hogy "boldog születésnapot, Einon!". Én délután kettőkor felkeltem és valami olyasmit írtam a fórumra, hogy ha korábban kelek, én lettem volna az első. És éppen a chaten voltam, amikor Morgan feljött egy percre, hogy közölje, tetszett a beírásom. És leblackezett... Az rosszulesett... De nagyon. Úgyhogy mostantól odafigyelek a pofámra, hogy mit mondok, meg mit írok, mert nem áll szándékomban soha megsérteni senkit, mégis sikerül, és sajnos gyakran eltalálom a fájó pontot. Remélem, Morgan nem olvassa a blogot, bár a címét se tudja. Remélem...

Morr... Ma nagyon rossz és nagyon mozgalmas napom volt, ami tulajdonképpen nem is volt olyan rossz. Az első órán, ami matek volt, nem történt semmi izgalmas, leszámítva azt, hogy elfelejtettem megcsinálni a matekleckémet, mert nem találom a könyvem, anélkül pedig igencsak nehéz, és ezért nem vettem elő a füzetemet, mondván, otthonhagytam. Erre jött a tanár, hogy akkor a lecke is otthon van és akkor ez egy egyes. A fél csoportnak bevágott egy csomó egyest házihiány miatt. Ez még viszonylag semmi se volt ahhoz képest, hogy mennyit szenvedtem utána... Grr...

Kémia óránk nem volt, mert a tanár egész héten nincs, ezért úgy az osztály két harmada elhúzott a teremből becsöngetés után. Luna, Chara és én az udvaron, majd a büfében tengtünk-lengtünk, amikor jött Kálmán bá' (a Móricz gimi állandó felügyelője, aki az óráról lógó gyerekeket felügyeli) és hiába bizonygattuk neki, hogy nekünk nem volt helyettesítés kiírva, ő csak mondta a magáét, mi meg szemtelenkedtünk. Illetve arra nem is kellett nagyon odafigyelni, mert alapból azok vagyunk. Ezt néha már bánom. Szóval végül volt óránk, csak nem kémia, és még minidg nem tudjuk, hogy kivel, mert az órán alig voltak benn... :PPP

Angolon szétuntam a fejem, úgyhogy rajzolgatni kezdtem és ezt abba se hagytam fizika óra végéig... Sajnos... A kicsöngetés előtt tíz perccel azt mondja az ofőm, hogy rakjam ki a pad tetejére a füzetemet, de azonnal. Én meg gyorsan ellapozok a vámpírfogaktól és a csuklyás alakoktól egy tiszta lapra. A tanaerő bólint, majd belelapoz a füzetbe. Naná, hogy tele van mindenféle rajzokkal!!! És naná, hogy egy rohadt szót nem írtam egész órán! Ezek után higgadtan közölte, hogy az ellenőrzőmet is kéri... :PPP A mellettem ülő Chara egész órán vihorászott Lunával, miközben én csak csendesen rajzolgattam, mert nem volt fizikafüzetem. Chara ellenőrzője végül nem került a tanári asztalra... Igaz, az enyém sem, mert nem volt nálam, amit persze nem hittek el. Én persze csendesen megjegyzem itt most, hogy gyűjtöm a tanári beírásokat és figyelmetetéseket, akarva-akaratlanul is, már legalább öt éve, csak ezt senki nem tudja. Tehát én nagyon szívesen odaadtam volna, ha ott lett volna... De holnap reggel odaviszem, ezt most megígérem.

A fizika óra után elcsigázottan vettük tudomásul, hogy énekkari próba jön irodalom helyett. Norbi bá' üvöltözött velünk egy kicsit, amiért nem vagyunk képesek befogni a pofánkat és pofázunk egész próba alatt. Úgy énekeltünk, mint a döglött molylepkék, és kivételesen nem hallottam Chara hangját, pedig általában hallom és tudom hozzá igazítani az enyémet, ami persze nem nagyon van... :DDD Szóval most ez egy kivételesen rossz énekkari próba volt. Morr...

Utána persze ének óra következett volna, ha lett volna tanárnő... Norbi bá' lett volna a helyettes, de megut minket, úgyhogy hazazavart azzal a jelszóval, hogy na akkor takarodjatok haza, sziasztok...

Hetedik óránk nem lett volna, úgyhogy nyargaltam haza, hogy leírjam, mi minden nyomja a szívemet. És a gondjaimat még nem is írtam le, kezdjük ott...

Tegnap összevesztem, vagy legalábbis nagyon úgy nézett ki a dolog, hogy összevesztem Airunnal. De csak egy egész halvány szóváltás volt köztünk, és nála sose lehet tudni... :)) Végül nem is szóltam hozzá, nem mertem hozzászólni egész este ezután, és már csak elköszönni volt erőm.
A tanulásról folyt a vita és a vizsgákról...

[21:38:01] ha tanulsz, sikerülni fog :)
[21:38:04] bízom benned :)
[21:38:16] persze, hogy sikerülni fog, ha tanulok... :)
[21:38:30] a kérdés csak az, hogy tanulok e... :)
[21:40:09] de ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy beledöglesz a tanulásba :) vannak fokozatok is :)
[21:40:46] hát, van bennem egy elhatározás, hogyha beledöglök is, tanulni fogok... de rájöttem, hogyha tanulni
fogok, akkor bele is döglök :P
[21:50:27] azt ajánlom: ne tedd :) kár lenne :)
[21:51:29] nem lenne az
[21:51:49] vitatkozzak veled? :)
[21:52:01] felesleges

...

Melgrid tök jó fej, mint utóbb kiderült. Rám privizett néhányszor, és elbeszélgettünk. A DA-sok közt ő a korelnök, de ez top secret :DDDD

Eh... szóval a problémáim. Merjem én ideírni? ... Fáj is és nem is, érzem is, és nem is, szeretem is, de mégsem, és folyton azon tűnődöm, hogy mit érzek... Állandóan ezen rágódom - vagy rosszabb esetben a körmeimen... :)) - és képtelen vagyok eldönteni, hogy mi is ez valójában. Egyszerűen nem tudom megállapítani, de néha az az érzésem, hogy nem is akarom. Néha azt akarom, hogy senki ne szóljon hozzám és csak magam legyek, néha ő t akarom, néha egy kis társaságot... Magam sem tudom, mit akarok. Ez olyan rossz érzés és senki nincs, aki meghallgatna. Vagy ha van is, nem merem elmondani. Mégis érdekes módon ország-világ előtt leírom mindezt... Na mindegy... Így névtelenül könnyebb valamiért. Egy jó barátnak sokkal könnyebb lenne elmondani, hogy mi van velem, és miért...

De... de mégis... valami visszatart... miközben sorolnám a könnyek okozóit, nem tudnék senkinek a szemébe nézni, mert félek attól, mi tükröződik majd a szemében. És hogy n e k i elmondani... Na neeeem... Annak semmiképpen nem lenne jó vége... És itt kezdek megint bőgni... Istenem, de gyenge vagyok... És ráadásul nem lenne belőle semmi. Mert ki tudja, hazudik-e... Ki tudja, mire gondol, ha velem beszél... Ki tudja, mit érzek... K i t u d j a . . . ?

Elmentünk Charaval a Westendbe, mert szerettem volna kicserélni az orromban lévő virág alakú piercinget egy apró kis ezüstszínű gömbre. Hááát, rohadtul fájt, de megérte teljesen. Úgyhogy most nem nézek ki úgy, mint egy rossz k***va, mert most egy egészen picike ékszer van az orromban, pont úgy, mint amikor kifúrták. Az pedig már elég rég volt, pont egy éve.
Azért ha belegondolok, hogy akkor még tizennégy éves voltam, és már rendelkeztem orrpiercinggel, azért nekem mégiscsak milyen rendes anyum van, nem? :)) Még ha sokat veszekszünk is. Csak kár, hogy kis tüskét nem tehettem bele... Meg hogy a szemöldökömet nem fúrhattam át. Na jó, nem panaszkodom, mert nincs is miért. Tényleg szemétség, hogy írom, hogy ezt nem engedte, meg azt nem, miközben ha csak kiejtek a számon valamit, máris rohan és megveszi.
Utálom, hogy folyton kiabálok mindnekivel, dehát ez a kamaszság velejárója. És nincs testvérem se, aki megérthetne. Illetve az van, dehát ő csak egy félnővér. Elvileg lett volna egy húgom, vagy egy öcsém, akit örökbe fogadtunk volna, de végül ezt a tervet elvetettük valamikor öt évvel ezelőtt. Akkor voltam tizenegy éves. De rég volt, istenem! Na jó, nem nosztalgiázok, bár akkor még nem voltak olyasféle gondjaim és bajaim, mint most. Akkor még éltem a gyerekek gondtalan kis életét. Tulajdonképpen igyekszem most is kikerülni minden gondot, de azok csak jönnek (igaz, néha mennek is).

Chara hívott, hogy menjek át hozzájuk, mert rég jártam arra. Én átmegyek, de amilyen nyomott hangulatban most vagyok, nem hiszem, hogy remek társaság lennék. A chaten hárman vagyunk mindössze és csak én pofázok. Le is lépek onnét... :P

Az oldal dizájnja most így marad egy ideig, mert nagyon örülök, hogy sikerült végre beállítani... :))

Más egyéb érdekesség nincs, hacsak az nem, hogy egész jövő héten nem lesz kémia tanár, biosz tanár és földrajz tanár. Ezek után én még bemenjek órákra? :))))) Lehet, hogy azt kéne csinálnom, amit Airun... Ő is átment valahogy a vizsgán...

Lare végül feljött tegnap a chatre, mainek nagyon örültem. Morgan és Aya viszont elmentek. Lare éppen kilépett a chatről, amikor Aya visszajött, mert szegény egész délután őt kereste... De utána már hiába csörgettük Lare mobilját meg üzengettünk neki, ki volt kapcsolva. Morr... :)))