Hogy most minek örülök annyira, az legyen az én dolgom, de borzasztóan örülök.
Igaz, hogy a lakásban mindenütt rettentő hideg van, de a Grave Digger egy-két száma fel tud remekül melegíteni. :))

Háh... A mai tali remek volt, bár sajnáltam, hogy se Einon, se Aya nem jött. Lare osztogatott tanácsokat "a" fiúval kapcsolatban, és meg is ígértem, hogy megfogadom a tanácsokat, de nem igazán patronálja a kapcsolatot. Persze egyelőre kapcsolatról elég nehéz lenne beszélni, örülök, hogy egyáltalán beszélőviszonyban vagyok vele. Az utóbbi időben viszont nem hívott talizni, meg úgy egyébként is lankad a figyelme, ha chatelek vele.

Na most írtam vagy öt sort az előző mondatom után, de kitöröltem, mert kitöröltem.

Szóval a tali... Negyedórával korábban odaértem, úgyhogy discmant hallgattam, miközben rajzolgatni kezdtem egy kis mintát. Morgan érkezett meg majdnem közvetlenül utánam. Beszélgetni kezdtünk, jókat nevettünk, bementünk a könyvesboltba majd Larét várni kezdtük a mozi előtt. Elmentünk egy étterembe, és mivel nálam nem volt pénz - ami miatt azért égett a pofám... - Lare meghívott minket egy komplett kis ebédszerűségre.
Rizottót kértünk (én és Morgan), Lare pedig valami tésztaszerűt, amin kissé túl sok volt a bazsalikom. Éppen befejeztük az ebédelést, amikor szóltak, hogy takarodjunk kifele, mert bombariadó van... Lerohantunk a parkolóba és én meg végigröhögtem az egészet... Lare végig röhögtetett minket, meg dumált, mire én csak nevetni tudtam. Aztán csuklani kezdett, mire szerényen megjegyeztem: hú... Erre a csuklás átcsapott röhögésbe, és abba se hagytuk, amíg furikáztunk a városon át, hogy eltaláljunk a Citadelláig.
Sétáltunk egy kicsit, úgy egy órát, majd hazahozott kocsival (klassz rózsaszínes-pinkes-pirosas Renault Twingo-ja van, annyira ééédes :DD) és Morgannel mentek tovább.
Lare az egyik csoporttársával találkozik valamikor mostanában a Westendnél, Morgant pedig azt hiszem, majdnem hazáig fuvarozta. De már nem is tudom, hogy volt megbeszélve.

Annyira sajnáltam, amikor el kellett búcsúzni tőlük.
Olyan jókat nevettünk, klassz kis társaság vagyunk.

Most meg itthon ülök, és a tevéimet látogatom... :PPP

Ez tetszik 

Mostanában - ez a szó pillanatnyilag a mai napot jelenti, illetve az elmúlt órákat - egész jó a hangulatom. Úgy értve: majdnem minden sikerül, amibe belekezdek, habár a jegyeim nem túl szépek, de meglepően jó eredménnyel zárult az évem. Igaz, a mai angoldolgozatot egy az egyben a padtársamról írtam le, mert még gondolkozni is lusta voltam... :PPP Lényeg, hogy nagy valószínűséggel egyetlen egy hiba van benne.
A suliból még három hét van hátra, nekem ráadásul három nappal kevesebb, mint a többieknek, mert a sulinak június 15-én, kedden van vége, én meg 12-én indulok Olaszországba, Bibione városába a szüleimmel () és Cupákkal ().
Remélem, azért az évzáróra és a bizonyítvány osztásra visszaérek... Ugyanis az a suli vége utáni héten van, amikor elvileg már egy hete a nyári szünet elkezdődött... Hát igen, ez egy ilyen nem normális iskola...

Ezt most találtam valahol a neten, és gyorsan lementettem a gépemre, mert úgy hirtelen megtetszett...
Kíváncsiságból felmentem a mIRCcel a #darkarts szobába, hátha... De nem. Hárman vagyunk fenn, és senki olyan, akinek úgy igazán örülnék.
Katie mikróban melegített fagylalttal táplálkozik... :))

Nyáron megyek Olaszországba!!! Anyu, Viktor, Cupák és éééén!!! Juhhé!!! :))

Na, vegyük sorra, mi is történt velem ma. Hát először is felkeltem reggel háromnegyed hétkor, felöltöztem, ittam egy kis tejeskávét és hétkor elindultam a gimnázium felé. Chara megint késett, ezúttal majdnem tíz percet, de megint nem szóltam. Minek rontsam el a reggeli jókedvét? Reggeli jókedv... Eh... Az minden, csak nem jókedv... :))
Szóval beértünk a gimibe szép lassan, és nem sokkal ezután elkezdődött a biológia óra, ami rettentő unalmas volt szokás szerint, de túléltem valahogy... Nonfiguratív mintákat rajzolgattam a füzet szélére, meg egy fekete kutyát. Ugyanis az emlősökről tanultunk, és nekiálltam illusztrálni.
Biosz után testnevelés következett, amiből amúgy színötös vagyok, és ezt nem igazán értem. Alkatilag semmiképpen nem lehetnék ötös tesiből... :P
Nekiálltunk az udvaron teniszezni, de olyan rossz volt, hogy Chara soha nem tanult teniszezni, és én se vagyok profi, bár fél évig tanultam. Szóval rossz úgy teniszezni valakivel, hogy egyikünk se tud rendesen teniszezni, mert nem jó és kész. De végül egész jó volt...
Történelem órán már félig aludt mindenki, és ez köszönhető volt annak is, hogy hétvégée van, hogy unalmas, hogy meleg van és évvége...
Angolon már egyenesen aludtunk, irodalom órán pedig még rajzolgatni is fáradtak voltunk. Én egy mágneses fülbevalóval szórakoztam, de amint láttam, a tanárnő nem igazán örült annak, hogy gyakorlatilag mindennel foglalkoztam, csak az irodalommal nem. Szerencsére ma csak öt óránk volt, mint minden pénteken, úgyhogy fél egykor már rég itthon vagyok...

Tegnap elfelejtettem ebédelni, most meg nem vagyok éhes...
Ma már ettem egy pogácsát. Szerintem beteg lehetek, vagy ilyesmi, mert elvileg már rég éhenhaltam volna...

Holnap szombat. Jippé! :))

Rajzoltam tegnap kémiaórán egy vámpírt. Nagyon aranyos lett, sajnálom, hogy nem tudom beszkennelni. Számtech órán befejeztem a honlapot, amit majd később leosztályoznak. Annyira megtetszett, hogy lehet, hogy felteszem a netre. Sárkányokról szól, tele legendákkal, képekkel, linkekkel, és írásokkal. Nekem tetszik, de nem egy profi munka. Viszont jólesett, hogy ha az osztálytársaim megakadtak a szerkesztésben, akkor engem ugrasztottak, mert én értem a számítástechnikát. Szóval ez így megnyugtatott, hogy mégiscsak jó vagyok valamire... Szombaton talizom Laréval és Morgannel a Mammutban. Illetve a Mammut előtt. Furcsának tűnhet, de... Á, hagyjuk. Szertem is azt a helyet, és utálom is egyben. Nem tudom, miért utálom, de azt tudom, miért szeretem. És mindig elfog egy furcsa érzés és görcsbe rándul a gyomrom, ha arra a helyre gondolok. Nem tudom miért. Illetve tudom. De mégsem... Hát igen, engem így csak egy fiú tud összezavarni, de ezek szerint jó alaposan... Ma vettem egy piros inget, ami nagyon megteteszett, és nem is került sokba, tehát muszáőj volt megvenni... Hónapokkal ezelőtt vettem utoljára ruhát magamnak. Rámfért már egy új ruhaszerűség, mert téynleg jó rég kaptam új cuccokat. És vettem még egy bordó ujjatlan felsőt is. Újabban szeretem a piros színt. Szilva, a penna.gportal.hu fórumának egyik moderátora kölcsönadta a Grave Digger egyik albumát, hogy lemásoljam. Én meg továbbítom neki az Excaliburt. Airunnak igaza van. Tényleg nagyon kevés jó zenét ismerek. De hát erről nem feltétlenül én tehetek... :))

Jaj... Nyüssz... Mikor hazajöttem a suliból, megnéztem a mailjeimet és mivel pangás volt mindenütt, ezért ledőltem az ágyamra és hétig sikerült aludni... Holnapra van némi földrajz tanulnivalóm, de egyelőre nem kezdek neki. Majd egy óra múlva. Addig a chaten vagyok a rég nem látott ismerősökkel. Chara most jön fel, Einon és Morgan hallgatagok, Lare nincs... *sóhaj*

Áh, egye fene! Még húsz percig élvezem a netet, aztán tényleg nekiállok tanulni. Lare is ezt csinálja... Hehe... Csak ül a könyvei felett és egy újabb novellán töri a fejét. Biztos, hogy így van. Ennyire azért ismerem. Tegnap egyik barátnőm felhívott, hogy menjek vele sétálni. Mindezt este hétkor. Úgyhogy majdnem fél kilencig lent sétáltunk, és én csak mondtam, mondtam, hogy mi minden nyomja a szívem, de nem hiszem, hogy értette. Na éppen emiatt nem is szoktam beszélni senkinek az apró kis gondjaimról, mert ők nem érzik ezt olyan súlyosnak. Én meg előszeretettel agonizálok minden apró kis dolgon. Ma volt itt Einon. Videóztunk. Megnéztük az Álmosvölgy legendáját. Hmm... Nem hittem volna, hogy iylen jó film! A Kárhozottak királynőjéről persze lemaradtam... Amiért bosszús voltam egy ideig, de Airun mondta, hogy esetleg átmásolhatja nekem CD-re. Kedves tőle :)) Csak én cserébe nem tudok neki mit adni. Ezen vitáztunk tegnap fél órát. Borzasztó rég beszéltem vele. Hát igen... Nodlee és Eena vettek neki a Kispál koncertre jegyet, de neki így nem kellett, és végül végigaludta az egészet. Na szééép... De mivel utálja, ha róla beszélek bárkivel is, ezért most abbahagyom a sztorizást. Lare se szereti, ha folyton rá hivatkozom. *sóhaj* Akkor nem írok senkiről, ezt a blogot rajtam kívül úgyse olvassa senki. Néha Szilva megnézi, néha Lare is idetéved. Bár ő mondta, hogy olvassa, csak nem tud mit hozzászólni. Jaj ne, már megint rá hivatkoztam... Ej, ej...