Csóóókolom! Plüsstank van?!

Csóóókolom! Plüsstank van?!

2004. május 28. - snufi1

Hehe, ez vicces... Majdnem az összes régi thp-s emberke itt van. De most döbbentem rá, hogy én nem is tudom, honnan ismerem őket... Nem is ismerem őket, az igaz, csak néhányukat közelebbről, de a nevüket tudom. Aranyos csapat lehettek. Valamikor régen találtam egy képeslapot, amin mindenki rajta van. Mioniról még nem is láttam képet :))) Mio jó fej, ezt így elkönyveltem... :))

Nnna... A számítógép bekapcsolása után, miután megnéztem, hogy minden rendben van, felmentem a chatre és beállítottam a nevem off-ra, jelezvén, hogy most nem vagyok ott, legfeljebb csak félóránként kétszer ránézek a chatre. Két embernek sikerült rámpriviznie, de ez most mindegy is... :)))
Katie, Morgan és Corinna elmélkednek legalább másfél órája a chaten, én meg olvasom a Galaxis Útikalauzt. Úgy álltam hozzá, hogy unalmas lesz és hülye fantasztikus irodalom. (Meg kell jegyezzem zárójelben, hogy amúgy minden tudományos-fantasztikus irodalmi alkotáshoz így állok hozzá és mndig azok tetszenek a legjobban. Ez nem tudom, mért így van, de mindegyikhez úgy állok hozzá, hogy muszájból kezdem olvasni és a végén nem bírom letenni. Egyszerűen sajnálni szoktam, hogy vége.) Szóval ehhez is így álltam hozzá és már a negyedik oldalnál tartotam, mikor éreztem, hogy ez nekem tetszik, bár még egyelőre fogalmam sincs, mi fog kisülni a történetből. A tizenvalahányadik oldalnál viszont egy pillanatra lankadni kezdett a figyelmem, és sajnos - szégyen, de be kell valljam - olyannyira elálmosodtam, hogy elaludtam. Persze gyanítom, hoyg ez nem amiatt volt, mert a történet esetleg unalmas lett volna, bár az is lehet. De ezt nem hinném... :)))

Most, hogy ittam egy bögre kávét, most már sokkal jobb, mert most hiperaktív lettem, úgyhogy reszkessetek! >:)))

Amúgy a mai napom nem is volt vészes, leszámítva egy nagyon rosszul sikerült fizika témazárót... Jáj, ezt elszúrtam. De nagyon. De én hülye vagyok a fizikához!!! Mindent utálok, aminek köze van a fizikához, illetve matematikához! Na jó, talán mindent nem, de azért igencsak utálom, amit utálok. Ccc... Én és az értelmes fogalmazás... Eh, nem érdekel. Most úgy ez elgondolkozatott. Akkor engem tulajdonképpen mi érdekel? Jó, persze, novellák... De azt sem lehet a végtelenségig csinálni... Az se érdekel. Ez egyre elkeserítőbb... /:))/ Na, vegyük csak sorra. Tegyük fel, hogy előbb-utóbb felnövök és felnőtt lesz belőlem. Ami ugye természetes emberi folyamat. Érdekel az újságírás, amiből persze valszeg nem fogok tudni megélni. Ha meg igen, akkor ügyes vagyok nagyon, de ez kizárt dolog... Ezen kívül esetleg biológusi pálya érdekelne, ha nem ilyen lenne a bizonyítványomban a biosz jegy. Hármas és négyes között ingadozom, jövőre meg kisérettségi. Addigra megpróbálom ötösre kijavítani. No nézzük csak tovább. Az egyéb reál tantárgyak nem érdekelnek, mert nem örököltem őseim remek agyát, amivel meg tudtam volna érteni a matematikai rejtélyeket... :PPP Vegyész nem leszek, mert a vegyészek párosával rohangálnak az utcán... Meg aztán kémiából pillanatnyilag csak kettes vagyok. Pedig mennyire szerettem, te jó ég... A tantárgyakról ennyit... Hááát, ahogy ezt így most összegzeni próbálom, csak az jön ki, hogy egy semmirekellő és haszontalan novellaíró hülyegyerek vagyok... :))))) Nem tudom magamat elképzelni 30 éves korom után. Húszas éveimben egyetemista leszek, meg dolgozgatok, meg gyűjtögető életmódot élek - pénz mindenekelőtt :)) - utána pedig kész... Megakadok folyton a gondolatmenetben. Legfeljebb vonat elé vetem magam és ... Nem, nem szólok bele a természet dolgába.
Különben is tegnap - vagy tegnapelőtt - majdnem elgázolt egy autó. Az borzalmas volt, már csak az érzés is, hogy pár centin múlott, hogy nem kórházban kötöttem ki. Félek egy picit a nagyobb autóktól. Bár kamiont már vezettem, ha jól emlékszem. Apám kamionokkal járkál az országban. Hatalmas nagy fehér kamionnal, rakodókocsikkal. Nem szeretem. A buszoktól régen féltem, mostmár egyre kevésbé. Egyik évfolyamtársam két évvel ezelőtt ment át az úttesten, amikor jött egy autó... És elgázolta. A srác természetesen túlélte, de azóta se egy vidám faon. Egyszerűen szavakkal nem, tudnám leírni, mi történt vele, képzelem, akkor ő mit élt át. Ezt mind csak azért írtam le, mert mostanában, az utóbbo egy-két hétben egyre többször megyek át a piroson, mert egy figyelmetlen idióta vagyok, és számtalanszor elüthettek volna a száguldó kocsik. Csak, hogy okuljon belőle mindenki... Vannak ilyen félelmeim egyébként, még sok. Magas épületek tetjéről nem merek lenézni, mert szédülök, vagy ha nincs korlát, már két méterre se közelítem meg. Embert leesni még nem láttam szerencsére sehonna. Illetve de. Még 12 éves se lehettem, amikor a barátnőm a kertünkben lévő fáról leesett. Imádtunk fára mászni és én leugrottam, ő meg követni akart, de megcsúszott... Nem emlékszem, mi történt már vele, de egy hétig kábé nem láttam... Máskor meg engem ráncigáltak le a bokámnál fogva magas fenyőfákról... Hehe, régen a hobbim volt, hogy minden létező fára felmásztam... :))) Csak sajnos a szomszédban lakó többi nem normális gyerek mind belémcsimpaszkodtak és úgy rángattak lefelé... Nem volt kellemes a betonra esni, de szerencsére nem emlékszem már rá...

Ha még esetleg ezek után eszembe jut, mitől félek még, azt is leírom, legalább nem lesz üres a blog. Vagy éppen végre lesz benne valami a képeken kívül... :))))

Ejj... Hát ez nekem élet? Egy igazi, izgalmas élet? Az égvilágon semmi nem történik velem mostanában. És az istenit, hogy már megint jó kedvem van... :))) Ez tulajdonképpen csak annyiból baj, hogy ha jó kedvem van, akkor szeretek beszélgetni, ergo ide is rohadt sokat fogok írni, tök értelmetlen dolgokról. Mint például ez... Na mindegy...

Nem tudja valaki véletlenül, hogy hogy hangzik latinul, vagyis szakszóval a "békaiszony"? Odáig sikeresen eljutottam, hogy ...phobia... Nekem ugyanis arachnophobiám van, ami pókiszonyt jelent, de nekem szükségem lenne a békás verzióra is. Amúgy meg szeretem a békákat. Bár mezítláb rájuk lépni nem egy kellemes dolog, mert akkor nyálkás talppal kell tovább mennem, de amúgy semmi bajom nincs velük. Bezzeg a rusnya pókokkal!!! Bleh...
Tehát aki tudja, mi latinul a békafóbia, az legyen szíves kattintson a bejegyzéstől picit jobbra és lent látható picike fehér feliratra és legyen szíves elárulni., Köszike :))

Utálom! Nagyon utálom! Mindent utálok...

Amúgy most jókedvem van, bár ez nem nagyon látszik. Kénytelen vagyok a blogot htmlben szerkeszteni, mindenféle hülye formázási paranccsal, meg iylenekkel. Rádöbbentem, hogy ha újságíró akarok lenni, és nem biológus, akkor informatikából is érettségiznem kéne. De akkor viszont nem tudok biológiából. Illetve tudok, csak akkor az már hét tantárgy lesz, és az kicsit sok szerintem. Bár az irodalom menni fog, és az informatika is. Az már rögtön mínusz kettő. De ott van még a matek, a töri, meg a biosz, meg áááá...

A sortöréseket szeretem a leginkább. Nem tudom, miért... Furcsa ember vagyok. Érdekes és furcsa lény, aki vámpírnak vallja magát és mániája a novellaírás. Ez vagyok én. Ez mind... Egy halom szöveg... :))) A szmájlikat valamiért nagyon kedvelem. De csak kettőspont-zárójelbezár formában. A kis szmájli figurák nem szimpatikusak, legalábbis használni nem szeretem őket. Meg az orros szmájliktól is elszoktam nagyon. Úristen, nem is tudom, mikor írtam utoljára orros szmájlit... Jó rég volt. Na mindegy, ezt aztán kifejezetten naplóba ilő bejegyzés volt.

Mostanában sokat filozofálgatok. Mindenféle apróságról, mások gondolatainak kibogozásáról, különféle elgodolásokról, és mindez a fizika óra kapcsán jutott eszembe. A műholdak mozgása és helyzeti energiája ugyan nem villanyoz fel túlságosan, de nekem mégis van külön energiám arra, hogy képtelen és megvalósíthatatlan ötletek jussanak eszembe. Amúgy utálom a fizikát, és a matematikát is, mert nincs bennem semmi logika meg ugye egy pöttyet idióta is vagyok... Karmesterünk mondta mindig, hogy tiszta idióták vagyunk... Igaza volt. :)))

Két szám le van töltve a filmzenéből, most töltöm a harmadikat. Nem értem, miért csak ezen az egy oldalon ilyen lassú a letöltés. Na mindegy... :))

Ma végre leosztályozták a honlapot, amit műveltünk számtechen. Röhejes, hogy egy ilyen kis semmiségre kaptunk hat órát, ami ugye hetente kettőt jelent. Végignéztük egymásét, majd legnagyobb megdöbbenésemre majdnem mindenki azt mondta, hogy enyém a legjobb. A színeket jól választottam ki, a témáról is sokat lehetett írni - sárkányok... - és sok képet is raktam be. A linkek szépek voltak.
Megint ötös lettem számtechből... Ami már csak azért is volt várható, mert régebben, pár évvel ezelőtt jártam számítástechnika fakultációra, azt hiszem, három évig. Bár akkor nem igazán szerkesztettünk honlapokat, de tulajdonképpen egyszerű dolog. Imádok honlapokat szerkesztgetni, csak egyiket sincs erőm befejezni.
Hát igen... Ez a nemtörődömség és lustaság a Skorpió csillagjegy egyik jellemzője. Amellett, hogy érdekelnek a misztikus dolgok és a rejtélyek. Szerintem a rejtélyes emberek is érdekelnek, legalábbis eddigi tapasztalataim alapján így vettem észre.
Hű, de jól ltértünk az eredeti témától. Na, ez is jellemző rám... :)))) Hiába, megint jókedvem van.

Basszus... Ami itt volt szöveg, azt letöröltem... Véletlenül... Na mindegy... :)) Kábé annyit írtam ide, hogy éppen zeneszámokat töltök le, méghozzá az egyik filmzenét. A Vissza a jövőbe az egyik kedvenc filmem, és a zenéjét évek óta vadászom. Most megtaláltam, de a gépem erről az odlalról csak kurva lassan óhajt számokat letölteni, tehát 12 óra kell neki egy 6 perces számhoz. Persze ami a legjobb az egész filmben... :PPP
Áhh... Nem idegeskedem... Felesleges. :))

süti beállítások módosítása