Hehe... :)) Leszaladtunk anyuval és Viktorral a boltba valami fagyiszerűségért, elvégre meleg van, vagy mi a nyavalya... Visszafeléjövet derült ki, hogy a puncsot se szeretem, a vaníliát se és a sztracsatellát se igazán. Bár ez utóbbi hangulattól függ. A liftnél anyám elkezdte, hogy menjünk vissza olyan fagyiért, amit szeretek, de mondtam, hogy ne, de erősködött, hogy de ez így nem lesz jó... Jött a lift, de jobbnak láttam gyalog felmászni az ötödikre, de véletlenül megelőztem a rohadt gyors liftünket és előbb értem fel... Mikor megláttak az ajtó előtt, ők is és én is röhögőgörcsben törtünk ki... :))))))

Egy zeneszáma megvan az Edward Scissorhands című filmnek. Az ötödik. Nem emlékszem már pontosan, melyik ez a szám, vagy hogy melyik jelenetnél van, de olyan szomorú. Az egész film az. Most nem tudom megnézni, mert kölcsönadtam Einonnak, ha jól emlékszem. Erről eszembe jutott, hogy Morgan nem hozta el a legutóbbi találkozásunkkor a kazettát, amit megígért. Nem fontos, csak hát le lettem hurrogva, hogy még azt se láttam, de szerintem nem is fogom már... *sóhaj*
- Mosolyogj Snufi! A depresszió nem vezet sehova.
- Nem vagyok depressziós.
- Akkor miért ülsz állandóan otthon, és hallgatsz ilyeneket?
- Hagyj békén!
- Mosolyogj, Snufi...

Csoda, ha kezdek tényleg megőrülni? :))) Na jó, azt hiszem, ma NEM fogok itthon dögleni. Még anyámékkal is képes lennék elmenni valahova itthonról. Lunával beszélnem kéne. Komolyan. Chara... nem is tudom. Inkább egyedül sétálnék egyet a városban. Vagy max anyámékkal, ők úgyse veszik észre, hogy nem vagyok mostanában nagyon életvidám.

Gondolkodtam egy keveset. Mindenféléről. Nem is olyan rossz ez az egész. Ez az egész, amit mindenki életnek nevez. Ha megtalálom benne azt, amit keresek, akkor már révbe értem. De amíg keresek és kutatok valami után, amiről fogalmam sincs, hogy micsoda, addig csak bizonytalan vagyok.

Tegnap eljátszottam a gondolattal, hogy csak én és a zsilettpenge... Nem vagyok normális. Semmi értelme nem lett volna. Szilva őszintén megmondta, mit gondol rólam. Igaza volt. Nagyon is igaza volt. Lare, Morgan és Chara hála Istennek nem vettek komolyan tegnap. Én meg hülye vagyok... ()
Semmihez nincs kedvem. Csak ülni és mindenféle hülyeségen jártatni az agyam. A számítógép elrohasztja az agysejtjeimet. A múltkor is kimentem a konyhába egy zsömléért. Nem volt sehol. Kimásztam a spájzhoz - jobb helyeken kamra a neve - de ott sem volt. Én meg kómás fejjel - mint általában korán reggel - hirtelen arra gondoltam, hogy beírom a keresőbe, hogy "kenyér" és megkapom eredményként, hogy a ház melyik részén van a keresett dolog... Megőrültem... :))) Tisztára számítógép mániás lettem... Azt hiszem, távol maradok egy ideig ettől a masinától, mert ennek nem lesz jó vége. De aztán dél körül amikor ez újra eszembe jutott, nagyon röhögni kezdtem. Úgy egy hete történt... Istenem... Idióta vagyok... :))))

Jaj, el is felejtettem... Láttam a HP3 előzetest! Nem mintha olyan nagy szám lenne, mert erőteljesen jó indok kell ahhoz, hogy engem elrángasson valaki oda, csak megjegyzem. Amúgy meg a Holnaputánban szereplő farkasok is jobbak voltak a HP3-as vérfarkasnál... Uhh... A vérfarkas borzalmas... A rendező borzalmas... Lupin borzalmas... Black borzalmas... A repülő dementorok borzalmasak... Az egész film borzalmas... Nagyon jó indokot kell találni ahhoz, hogy megnézzem. De az előzetes meglepően jó volt.

Nem rángattam el végül Lunát. Nem hívtak, nem kerestek, senki nem keresett... Nem is volt hangulatom hozzá. Végül anyut és Viktort cipeltem el. Holnapután. Nem volt rossz film, tetszett. Kalandos,,vicces, katasztrófákkal teli, és jéghideg. Szóval nem volt rossz volt. Csak olyan tipikus volt...
Imádom a természeti katasztrófákat. Ezért néztem szívesen a Titanicot, az Armageddont, még talán a Jégkorszakot is. Szeretem azt, ami nem szokványos. Mindent szeretek, ami nem átlagos. Imádom a természeti katasztrófákat... :)) De azért volt néhány dolog, amit kifogásoltam a filmben. De alapjában véve nézhető volt.

A legnagyobb megdöbbenéssel olvastam Kíra válaszában - ami a válaszomra jött - hogy sajnálja, hogy otthagyom a fórumot. Én minidg is úgy éreztem, hogy nagyon a darkartsosok közé akarok tartozni, és végül a nagy csapat egyik kis tagja lettem. Most meg éppen azon elmélkedem, hogy én talán soha nem is tartoztam közéjük. Ennek már rég a könyv a lényege, ami köré eredetileg épült ez az egész. Nem köt hozzájuk jóformán semmi. A néhány ember, akikkel a fél év során (lassan megvan az már tulajdonképpen egy év is...) jól összebarátkoztam, nagyon a szívemhez nőtt, velük továbbra is fogom a kapcsolatot tartani, de hogy többet nem megyek vissza a fórumra, az tuti. Azért mégiscsak jó volt megismerni őket. A chaten pedig Sirius néven továbbra is elérhető vagyok. Affene, nevet kéne váltanom a chaten... De más néven nem ismernének meg, meg aztán kinőttem én már a névváltogatós korszakomból... :))

Kíra írt nekem levelet. Válaszként visszaírtam vagy másfél oldalt.
A. Chrisszel sikerült kibékülnöm.
Larét nem láttam már mióta vagy csak skizofrén lettem.
Airun lóg még nekem egy CD-re kiírt filmmel, én meg egy Grave Digger albummal neki.
Katie nagyon kiakasztott az utóbbi időben a listán.
Avéval pedig egyet kell értsek mindenben. Ha én a 15 és fél éves fejemmel úgy gondolkozok, mint ő a húsz és fél éves fejével, akkor az azt jelenti, hogy esetleg nem vagyok totál hülye. Márpedig ő azon kevesek közé tartozik, akit komolyan veszek.

Mostmár tényleg elhúzok itthonról, csak ebédelek. Az kábé húsz perc. Unatkozom. Lunát elrángatom moziba. Van kedvem egyáltalán mozizni?! Áh, de hülye vagyok...

:DDD

Lehet, hogy nem is olyan nehéz az élet, mint ahogy gondoltam nemrég?
Lehet, hogy nekem is sikerül elérni valamit az életben anélkül, hogy különösen belerokkannék?
Lehet, hogy az élet kérdéseire ott van a válasz az orrom előtt, csak épp lusta vagyok kinyújtani a kezem értük?
Most nem tudom, mit gondoljak, de alaposan át kéne értékelni néhány dolgot az életemben. Nem kéne idézőjelbe rakni az életem szót? Elvégre így majdnem 16 évesen alig éltem valamit, és nem láttam mást az iskola falain kívül, meg az otthonomon kívül. Ha elmúltam 18, hogy állok meg a lábamon? És hogy állok meg most a lábamon? Ha nem támogatnak a barátaim, talán szétesek. Szétesek, mint egy pohár víz a pohár nélkül. Nincs ami összetart, és egyszerűen beleveszek a ködbe, a mélybe, a homályba, az ismeretlenbe. Úgy szeretném hallani, hogy én nem iylen vagyok és a sötét gondolatok világa sem az enyém. De senki nem mondja, csak mindenki bólogat nekem, hogy igen, az úgy jó lesz...
Lehet, hogy csak egy lépésbe kerül kilépnem a depresszió szerű hangulatból.
Úgyhogy el is megyek itthonról, és estig haza sem jövök. (Főleg ha elengednek... :PPP) A zárójeles mondat máris nevetésre késztetett, anyámék meg itt viccelődnek a hátam mögött a macskával... :))) Azt hiszem, néhány kérdésre máris választ kaptam... :)))

Tegnap késő este és korán reggel még a chaten voltam, de ezúttal nem offos állapotban. Egy-két órát elcsevegtem Morgannel, Airunnal és Charaval, aztán mentem aludni.
Charanak az a remek ötlete támadt, hogy szerepjátékozzunk, csak hát egy paró kis jelenetet nem sikeült befejezni éjfélig, úgyhogy szépen elmentettem a másfél-két oldalt és tovább folytattam a lankadt csevegés két emberrel.
Airun megszívta, mert pont akkor szakadt, amikor Morgan elköszönt és szépen lemászott a chatről. Ezután a szmájlikra terelődött a szó, de ekkor már az egész chaten csak ketten voltunk, de ez éjfél után azt hiszem, nem is olyan meglepő... :)) Olyan jót nevettem egyetlen soron, hogy az hihetetlen. Tulajdonképpen csak olyan érdekesen nézett ki...

aswyx: :-)

Ezen én egy jó fél percig derültem, aztán elszórakozgattunk a szmájlikkal... Egész érdekes minták és figurák jöttek ki, meg még egyéb másra is hasonlított némelyik kötőjeles kis izé... Aztán lehülyéztem. Lehet, hogy kár volt, de én élveztem >:))))

Máskülönben meg most keltem nemrég, úgy talán egy órája, aztán elmentem fürödni és hajat mosni. El kellene mennem a boltba, mert anyámék az Auchan áruházban nem tudtak mindent megvenni, és engem ugrasztottak. Akartak venni valami digitális fényképezőgépet 20.000-ért, de mind elfogyott... :PPP Már csak a drágábbak maradtak, amik valószínűleg sokkal jobbak voltak, dehát mi nem vagyunk egy milliomos család... :P

Zajlik az élet...
Ezen jót mosolyogtam:
 
Sirius_Black: tudom :)
Remus_Lupin: honnan is?
Sirius_Black: a nyomozó logikám remek :)
Remus_Lupin: Wattsonom...