Idézet oldalt a kép alatt világoskékkel.

Fél négykor megyek lovagolni apuval. És valszeg egész nyáron fogok tanulni. Vééégre megint lovagolhatok! És most normálisan fogok ám tanulni, nem úgy, mint régebben... :)))

Anyu azt mondta, hogy a hétvégét még megbeszéljük. Mindenki drukkoljon, hogy engedjen el! Légyszi-légyszi! :))) Vagy ha nem most hétvégén, akkor a nyáron csak egy hétre. Chara nagyon örült, amikor mondtam neki, hogy valszeg ő is jöhet a nyáron egy hétre. Annyira megörült, hogy ismeretlenül elhívták, hogy ténlyeg én is nagyon boldog voltam, amikor láttam az arcán az örömteli mosolyt. :))

És nem műkszik az oldalam... Hm... A főoldal se jön be, meg ahol regisztrálva van, annak a főoldala se jön be. Azt tudom, hoyg a szerver megbízhatatlan, de hogy ennyire?

Jaaaj, meg tegnap este Einon szösszenetét elolvastam... Új utakon... :))))))))) Annyira ééédes, hogy csak na. Eddig A sötétség rejtekében volt a kedvencem, mármint nem az övéi közül, hanem úgy az összes létező fanfic közül, de most ez a favorit... :))) A Melodramma-n, amit az én drága siófoki barátném írt, azon meg szinte sírtam, mikor olvastam. Annyira szép. :)) Én meg most visszatértem a vers-síráshoz. Van, amikor elkezdek egy aranyos kis versikét, mittomén, pillangókról, meg madarakról, de amikor belelendülök a verselésbe, kikötök a nyomasztó gondolatoknál, meg a halál madaránál... És ez rossz. Egyetlen vidám hangulatú versem van, azt is kényszerből írtam, hogy legyen egy olyan is. Talán, mert napközben vidám vagyok és jókedvű, este meg lehangolt és sötét gondolatokkal teli, ezért tudat alatt a rossz emlékeimet így dolgozom fel? Áh, ez hülyeség lenne. Vagyis nem... Nem tudom. Hagyjuk, ez hülye téma... :))))

Reggel felkeltem, gondolkoztam, reggeliztem, olvastam és nekiálltam blogozni. Bandikának nevezett macskám meg bejött a szobámba, anélkül, hogy rángatnom kellett volna. Besötétítettem, hogy kellemesebb legyen neki... :PPP Azért, hogy néha én is mikre vagyok képes...
Az asztalomon nagy a rendetlenség még mindig, de ma már pakolásztam egy kicsit. És nem kellett volna a mogyorókrémes kenyeret megennem... Más egyéb izgalmas dolog nem történt velem. Tegnap Einon olyan furcsa volt cseten, de szerintem csak én voltam fáradt. Megint hajnali kettőig voltam fenn. Airun mesélte, hogy ő is tegnap. Aztán a fülecskék színéről kezdtünk beszélgetni. Mostanában ő kezdeményezi a beszélgetést, meg lasan több kék szöveg lesz a képernyőn, mint fekete. Feketével írok én, ő meg kékre van beállítva nálam mIRCen.
Laréval meg lehet, hogy összefutok csütörtökön, de ez még nem biztos, mert Einon meg mozizni hívott. Larénak márpedig elsőbbsége van, akárhogy is nézzük. Viszont ő nem mondta biztosra... Hjajj... Áááá, fáj a bokám. Reggel meg az egész lábam elzsibbadt és alig bírtam ráállni. ... Najó, most mit szépítsem? Nekiestem megint az asztalnak, mert alvás közben ráfeküdtem a lábamra. Ejj, de szar volt. Nem akarok számítógép függő lenni. Délután fogom magam és elmegyek valahova, ha már jó édes apám nem vette a fáradságot, hogy felhívjon. Miért is hívott volna. Na jó, szervezek valami klassz kis programot délutánra, mondjuk séta a Duna-parton, vagy a városban csak úgy, és megyek is. :)) Ha mást nem, hát Lunáékkal. Áhh, minek zaklassam őket a nyári szünet legelső napján ilyenekkel?
Jújj, most jutott eszembe! Ha minden jól megy, akkor a hétvégém fantasztikus lesz! :)))) Na, egyeztetek anyuval is... ;))

Húhh... Azért jó sok hülyeséget tudok én összehordani néha... Azóta egy picit másképp látom a világot. Nem sokkal. Egy telefonhívás... Samsung... () és egyéb ilyesmik... Közben Cupák itt volt, és a korlátlan Internetet élvezte, amíg én egy másik szobában telefonáltam negyven percen keresztül. Hehhe :)) Kissé hülye vagyok, de egoista énem így szeret engem :))) Hűűű, ez egész érdekesen hangzott... :))
De hülye vagyok... Kifejezetten jókedvem nincs, mégis szórom itt a fejecskéket. :) Vettem magamnak tegnap két kulcstartót, mindkettő egy apró kis billiárd golyó. Aranyosak. :)))

Aki most netalántán aggódna értem, az elmeállapotom és a testi épségem iránt, az megnyugodhat. Hülyeséget nem fogok csinálni. Semmilyet. (Nem öngyilkosságra gondoltam, természetesen az meg se fordult a fejemben... Ott még nem tartunk )
Szóval köszönöm, jól vagyok...   

12:10-kor végleg véget ért a tanítás hivatalosan is. Szilvával ott maradtunk a suliban beszélgetni. De nem ám pletykálni, meg kidumálni másokat, mint ahogy ez divat egyeseknél, hanem komolyan beszélgettünk. Fiúkról, szerelmi ügyekről, depresszióról, drogról, alkoholizmusról, pesszimista-optimista dolgokról, meg mindenről, ami rossz és fáj és ki kell beszélni. Végre egy olyan embert találtam, akivel ilyen témákról tényleg komolyan tudok beszélni, mert van tapasztalata benne, és nem a levegőbe beszél hülyeségeket. Rám fért egy ilyen beszélgetés tényleg. Remek tanácsokat adott, annyira hálás voltam neki, hogy elmondhattam neki, mi bánt. És segített, és nem azt mondta, hogy "hát izé... hagyjad" meg "majd lesz valahogy...", hanem konkrétan megmondta, hogy ezt így, azt úgy, és hogy miért. És nem kertelt és őszinte volt. Ugyanazt járom végig, amit ő pár hónapja. Hihetetlen... Ugyanúgy járt, mint én. Egy évig járt egy sráccal, aki végül cseten dobta ki. Hogy utálom az ilyet!

Oldalt. Új link. Meg ne nézd. Még nincs kész. Ha megnézted, ne nagyon írd le a véleményed. Tudom, hogy nem nagy szám. De azért jólesik a kis lelkemnek, hogy tudom, azért valahol megérte vesződni vele hajanli fél négykor...

Nincs semmi, amiről írhatnék. A mai nap halálunalmas volt, megint dögunatkoztam. Hűű, néhány logot el kell küldenem Lunának! Azt elfelejtettem... Mert a Turbo Pascalt már elküldtem neki, de a logokat elfelejtettem. Na, akkor most... :))

Hello, hello
Én a régi vagyok
Tévedésből jöttem a Földre
És félek, hogy itt ragadok
Hiszed vagy nem
Egyszer hazajutok
Nem látsz majd többé
Hiányozni fogok

Én szóra váltanám a gondolatot
De félek, hogy nem érdekel
Sajnos nem állnak össze a mondatok
Én nem ide jöttem
Nem ezt akartam
Reményt kaptam csak az útra
Én, az örök átutazó
Azt, hogy minden bűnöm megbocsájtható

"...Én szóra váltanám a gondolatot | De félek, hogy nem érdekel | Sajnos nem állnak össze a mondatok..."
Most éppen ezt érzem. Hiába mondom, nem értelmes, senki nem érti szavaimat, én meg csak elveszek köztük. Ha mégis sikerül összeszedni a gondolataimat, akkor meg azért sétálok tovább, kitérve előled, mert úgyse érdekelne.

Idáig szerencsétlenkedtem az ftp-kapcsolattal, és tulajdonképpen a honlap 80%-ában készen van. Fel is van töltve, csak épp nem hozza be a kezdőlapot és a képeket a szerver, ami nélkül az egész irtó hülyén néz ki, és még csak nem is látszik. Mert sötét háttéren világoskék betűkkel írtam, és ha nincs háttér, akkor az egész fehér. Ráadásul semmi nem jön be... Csak a szöveg... Affene... Nem baj, azért még próbálkozom, hátha... :)))

Az új kommenteket nézegettem a főoldalon, és gondoltam belepillantok mások blogjaiba. Hát nem kellett volna. Úgy látszik, más is átéli ugyanazt, amit én tavaly, vagy már régebben. És tökéletesen megértem, hogy ők most padlón vannak, vagy csak egyszerűen rohadtul érzik magukat. Észrevettem, hogy ez ilyen sorsszerű. Egyszer mindenkivel megtörténik.

Azt hiszem, okulva az elmúlt egy évemből, ha netalántán rám talál az igazi szerelem, akkor azt hiszem, nem szólok neki... Hagyom, hadd menjen el mellettem szó nélkül. Én nem fogom megállítani.