Idézet oldalt a kép alatt világoskékkel.

Fél négykor megyek lovagolni apuval. És valszeg egész nyáron fogok tanulni. Vééégre megint lovagolhatok! És most normálisan fogok ám tanulni, nem úgy, mint régebben... :)))

Anyu azt mondta, hogy a hétvégét még megbeszéljük. Mindenki drukkoljon, hogy engedjen el! Légyszi-légyszi! :))) Vagy ha nem most hétvégén, akkor a nyáron csak egy hétre. Chara nagyon örült, amikor mondtam neki, hogy valszeg ő is jöhet a nyáron egy hétre. Annyira megörült, hogy ismeretlenül elhívták, hogy ténlyeg én is nagyon boldog voltam, amikor láttam az arcán az örömteli mosolyt. :))

És nem műkszik az oldalam... Hm... A főoldal se jön be, meg ahol regisztrálva van, annak a főoldala se jön be. Azt tudom, hoyg a szerver megbízhatatlan, de hogy ennyire?

Jaaaj, meg tegnap este Einon szösszenetét elolvastam... Új utakon... :))))))))) Annyira ééédes, hogy csak na. Eddig A sötétség rejtekében volt a kedvencem, mármint nem az övéi közül, hanem úgy az összes létező fanfic közül, de most ez a favorit... :))) A Melodramma-n, amit az én drága siófoki barátném írt, azon meg szinte sírtam, mikor olvastam. Annyira szép. :)) Én meg most visszatértem a vers-síráshoz. Van, amikor elkezdek egy aranyos kis versikét, mittomén, pillangókról, meg madarakról, de amikor belelendülök a verselésbe, kikötök a nyomasztó gondolatoknál, meg a halál madaránál... És ez rossz. Egyetlen vidám hangulatú versem van, azt is kényszerből írtam, hogy legyen egy olyan is. Talán, mert napközben vidám vagyok és jókedvű, este meg lehangolt és sötét gondolatokkal teli, ezért tudat alatt a rossz emlékeimet így dolgozom fel? Áh, ez hülyeség lenne. Vagyis nem... Nem tudom. Hagyjuk, ez hülye téma... :))))