Szóval így ebéd után most egész használható vagyok... De azért reggel eléggé nem volt kellemes arra ébredni, anyu sírva nyöszörögve jön be a szobámba, kezében a mobiljával, miközben azt próbálja kinyögni, hogy a nagyi meghalt. Na jó, megint hülye témát választottam, úgyhogy lehet, hogy pár napra elkerülöm a blogot, de az is lehet, hogy este megint ilyenekről fogok írni... Ne haragudjatok. Dehát az én életem se mindig fenékig tejfel. Egyszer lenn, egyszer fenn. Most épp a béka segge alatt.
Félig megebédeltem, felfedeztem a blogol.hu oldalán egy kedves ismerőst :) és lenyugodtam némiképp. Írtam pennával egy levelet Galuskának, hogy tudjon ő is mindenről. De a levél olyan borzalmasan csúnya lett az írásommal, hogy majd inkább mailen tájékoztatom, mert hiába ér oda a levél, ha egyszer nem fogja tudni elolvasni... :PPP
Egyelőre még várom, hogy megnyugodjak teljesen és hogy a tinta megszáradjon a levélen...
A borzalmas reggelem után egy borzalmas délelőtt következett borzalmas helyszíneken, és borzalmas emberekkel. Voltunk a kórházban, a temetkezési irodában, holnap megyünk a templomhoz és venni kell megint egy halom zsebkendőt. Ja, és a biztosítás... Egész nap megint nem ettem semmit egy rohadt zsömlén kívül. Lare felhívott és nagyon hálás voltam neki több okból is. Először is, amikor felhívott, legalább már mosolyogtam aznap, másodszor meg kijöttem a temetkezési irodából, hogy ne zavarjam a tárgyalást a temetésről, és legalább nem kellett végighallgatnom. Aztán hazajöttem, nézelődtem az interneten, hátha reagáltak még erre az előbbi bejegyzésemre valamit, és most meg rohadtul éhes vagyok.
Egész úton meg se szólaltam, kábé semmit, csak mikor már eljöttünk a kórház területéről végképp. Értesítenem kéne a barátokat, haverokat, hogy mi a helyzet. Anyám már telefonált. Mielőtt elindultunk volna, reggel héttől kilencig telefonált. Apámnak írok egy sms-t. Hadd tudjon róla ő is. Rájöttem, hogy a mostani lelkiállapotom elég ramaty, de ezellen senki nem tud semmit tenni éppen azért, mert ezen mindenkinek át kell esnie egyszer. Vagy többször. De az élet nem áll meg. És akaratlanul is bugyuta gyerekkönyvek történetei jutnak eszembe, amikor a főhőssel történt valami ilyesmi és mindenki fel volt háborodva, hogy mit képzel magáról a kis pimasz hogy ennyire ki van borulva? Hát... én megértem a kedves főhőst, bármennyire is utálom.
Megnézem még a tolkien.hu fórumot, aztán válaszolok Drizztnek gyorsan és megyek ebédelni.
Jó reggelt...
Ma 06:15-kor Tóth Mihályné, hetvennyolcadik születésnapja előtt egy hónappal elhunyt.
Bementünk a kórházba, a mentőautó szétrázott, eltévedtünk, rosszul lettem, ottmaradtunk, EKG, vizsgálatok, intenzív osztályra szállítás, röntgen veseelégtelenség, szívelégtelenség, minden lószar, mindenki bőg, és idegileg teljesen kivan...
A cseten látszólag jelen vagyok, de csak privire vagyok hajlandó válaszolni. Aki akar az a szerepjáték szobában utolér, a darkartson nem vagyok, de a névsort ellenőrzöm néha... Einonnal elkezdtünk privizni, de hat sornál kábé megakadt. Dalma meg hazajött Görögből. Szilva msn-en van... Remek. Kurvára nincs semmihez kedvem, max olvasni egy kicsit.
Nyírő Gyula Kórház ismételt látogatása... A kurvaéletbe is. Veseelégtelenség. Mentőt kell hívni. Anyu megkért, hogy menjek be a mentőautóval én is a kórházba. Mobilon ne hívjatok, mert nem biztos, hogy meghallom, bár nálam lesz. Sms jöhet... Nem tudom, mikor jövök haza. A lakás üres, a macska nem tud ajtót nyitni, úgyhogy a közeli ismerősök vessék el nyugodtan az ötletüket, hogy átjönnek. B+ és még most is van türelmem poénkodni. Mekkora egy állat vagyok. Meg ideges... Nem ettem egy falatot se. Na megyek, mindjárt itt a mentő. Szorítani viszont lehet, hogy ne kelljen bentmaradni éjszakára. Köszike.
Anyámmal elmélkedtem egy sort a féreglyukakról. Egész értelmes ötleteim voltak, de nem tudom, hogy ezek honnan jöttek. Ugyanis a nagyanyám alszik, egész nap alszik, várjuk az orvost, mindenki ideges, én meg a Mad World-öt hallgatom. Anyu szerint a nagyi haldoklik, a nagyi szerint belső vérzése van, de ezt már mi anyuval megtárgyaltuk, hogy miért nem lehet, hogy belső vérzése van, én meg itt fecsegek a féreglyukakról, meg gombokkal játszadozom. Találtam egy zacskó régi gombot, amiket ruhákról szedtünk le vagy tíz éve és azóta folyamatosan gyűlt. Én meg szobadekorációnak használom fel, hogy ne idegeskedjek az orvos meg a nagyi miatt. Miközben a Mad World megy állandóan... Remeg a kezem, meg minden bajom van, a nagyanyám meg olyanokkal viccelődött tegnap, hogy "felülök az ágyban, hogy történjen is valami...". Viktor dolgozni van, anyum meg idáig kártyázott a gépen. Ma még nem ettem semmit, és egykor keltem. Jajistenem, mi lesz itt?
Lare jött csetre. Majd el is ment. Ki is léptem a darkarts szobából... Majd megyek a tolkien.hu-ra, bár semmi értelme, mert a köszönésen kívül soha nem szólok senkihez egy szót se... Einon nincs, Chara nincs, vagy legalábbis gondolom én, mert nem válaszolnak az msg üzenetekre és azt írja ki a bigyó, hogy no such nick... :PPP
Ilyen marhaságok miatt örülök most éppen, hogy a #szerepjáték szobában op lettem örökre... :))) De azért jó érzés, hogy szükség van rám valahol. Tulajdonképpen nemcsak ott van rám szükség, hanem néha máshol is, de akkor nagyon.
Ötpercenként rápillantok a tintára és a töltőtollra, hogy megvannak-e... :)))
Aki esetleg kíváncsi néhány jó oldalra - melyek közül még szerkesztés alatt áll néhány - akkor az illető keresse fel az alábbi oldalakat. Persze nem árt, ha van az emberben valami kedv is, hogy weboldalakat böngésszen, mert nem biztos, hogy mindegyik elnyeri a tetszéseket... :)))