Csóóókolom! Plüsstank van?!

Csóóókolom! Plüsstank van?!

2004. július 10. - snufi1

Hát ilyen nincs... Azt mondta, hogy szemét vagyok. Tuti, hogy nem Siriusra értette. Vagy mégis? De jó lenne elhagyni már ezt a paranoiát... :) Visszavágtam. Szerintem meg Perselus igénytelen ha beéri ezzel a kis aggyal is. Ami ráadásul nem is működik rendesen. Apósommal, Voldie-val tárgyalok épp... :)))

Na, ez is jellemző rám... Akkor hívok fel pont másokat, amikor nyaralnak, vagy a nagymamánál vannak, vagy buliznak. Affene.. Három hete egyfolytában itthon vagyok. De ebben az a vicc, hogy még csak semmi túlzás sincs benne. Sehova nem mentem a szobámon kívül, még csak anyámékhoz a nappaliba se mászom ki. Ebbe bele fogok őrülni. És mások meg nem képesek felhívni. Áhh, nem... Ha meg mégis megteszik, akkor meg nem vagyok elengedve. Nehéz ügy kamasznak lenni, de felnőttnek gondolom, még nehezebb. Nahát, de szemét vagyok, ahelyett, hogy az összes felnőttet sajnálnám, am agam baján kesergek... Ehh... Ha más szemmel nézem, akkor is rohadt ez az élet. Nem tetszik, most mit ragozzam?

Akartam írni egy hosszabb lélegzetvételű bejegyzést. Itt és most leszögezem, hogy nem azzal kapcsolatban, ami az elmúlt pár napban történt velem, mert nem ilyesmiről van szó. Hanem csak úgy a gondolataimat. Ha most azt mondom, hogy a "gondolataimat, mindennel kapcsolatban", akkor abból nem sok derül ki, és még számomra is rejtély lesz egy idő után, hogy mire is gondoltam. De aki ismer, az tudja, hogy körülírni se nagyon tudom, amire gondook, tehát jobb ha nem is írok semmit... Nem is tudom, mi van most velem. Egyik pillanatban szakadok a nevetéstől, a másik pillanatban meg olyan zenéket hallgatok, ami után általában az ember felvágja az ereit. Én ugyan nem fogom ezt tenni, legalábbis nagyon rmeélem, hogy ez meg se ofrdul a fejemben a későbbiekben. Inkább elmegyek itthonról, nyakamban a fényképezőgépemmel és fotózgatok. Talán találok olyan képet is, ami az iskolaújságba is jól jöhet. Majd. Majd szeptemberben. Remélem, Cupák otthon van, mert akkor elhívom. Bakker, de még Melát és Szilvát nem köszöntöttem fel. Na majd holnap. Ez is tipikus Snuffi (mielőtt megkérdeznéd, úgy ejtem, ahogy le van írva) tulajdonság, hogy halogatok mindent... Szóval akkor telefonálok. Ahogy így most elnézem az egyre gyarapodó szöveget a mondataim felett, kezdem egyre jobban érezni magam. Mindegy mit írok, csak írjak... Ahham, azt hiszem, ez a legjobb... Akármit, csak írni. Aztán este begyűjtöm a kritkákat a novelláimra. Feltéve, ha volt lelki ereje elolvasni azoknak, akik mindennapos látogatók a pennán. Ja igen, szóval ott tartottam, hogy telefonálok... :)))

Csináltam egy csomó jó képet, sőt, rólam is lett csinálva egy-két egész tűrhető... :) A mostani szobám ablakából látni a gazdagréti házakat, úgyhogy még azt is lefotóztam... :) A szobámról is készült egy-két kép, azt talán a blogba is felteszem a képek közé, mert nem lettek rosszak, aztán meg miért ne? Miért ne... Na, inkább szerkesztgetem a honlapokat, frissítek, igazgatom a képeket, miegyéb... :)

Végül lovagolni sem mentem, több okból se. Egyrészt nem találtam meg azt a 7000 Ft-ot, amit apa külön erre adott, másrészt meg a francnak volt kedve korán kelni azután, hogy nem mehetek egész nyáron Siófokra se és Kenesére se. Anyám persze jópofizásképpen ma vett 66 ezerért egy digitális fényképezőgépet, mint "előnévnapi ajándékot"... Ó hát persze, elvégre már csak egy hónap... :PPP Áhh, igazán nem gond. De ezzel nincs elintézve, remélem, azt tudja. Nem akarok miatta dühöngeni, mert évek óta ezt csinálja, úgyhogy gyakorlatilag felesleges minden megmozdulásom. De legalább már fényképezte azzal a rohadt géppel. Bandikát. Meg anyám a kómás fejemet. Majd felteszem valahova. Majd egyszer. Éhes vagyok. Morr.

Cset. Arden rámprivizett... Csak nézek, hogy mi van, aztán csak a HP5-öt olvassa éppen és meg akart bizonyosodni, hogy Sirius meghal... Elbeszélgettem vele... Jó fej srác. :)
Melgrid hosszú idő után rámprivizett szintén. Megint csak néztem... :)) Jippé. És asszem nem megyek Siófokra. Anyám még tanakodott egy órát, hogy elengedjen-e vagy sem, aztán röhögve felém fordult, amikor vártam a válaszát, és ilyet szólt: tudod, azért nem engedlek el...
Otthagytam. Egy szó nélkül. Már meg volt beszélve, hogy megyek, bakker, most minek bonyolítja? Ehh, nem érdekel. Utálom. Gyűlölöm. És kész.

süti beállítások módosítása