Akartam írni egy hosszabb lélegzetvételű bejegyzést. Itt és most leszögezem, hogy nem azzal kapcsolatban, ami az elmúlt pár napban történt velem, mert nem ilyesmiről van szó. Hanem csak úgy a gondolataimat. Ha most azt mondom, hogy a "gondolataimat, mindennel kapcsolatban", akkor abból nem sok derül ki, és még számomra is rejtély lesz egy idő után, hogy mire is gondoltam. De aki ismer, az tudja, hogy körülírni se nagyon tudom, amire gondook, tehát jobb ha nem is írok semmit... Nem is tudom, mi van most velem. Egyik pillanatban szakadok a nevetéstől, a másik pillanatban meg olyan zenéket hallgatok, ami után általában az ember felvágja az ereit. Én ugyan nem fogom ezt tenni, legalábbis nagyon rmeélem, hogy ez meg se ofrdul a fejemben a későbbiekben. Inkább elmegyek itthonról, nyakamban a fényképezőgépemmel és fotózgatok. Talán találok olyan képet is, ami az iskolaújságba is jól jöhet. Majd. Majd szeptemberben. Remélem, Cupák otthon van, mert akkor elhívom. Bakker, de még Melát és Szilvát nem köszöntöttem fel. Na majd holnap. Ez is tipikus Snuffi (mielőtt megkérdeznéd, úgy ejtem, ahogy le van írva) tulajdonság, hogy halogatok mindent... Szóval akkor telefonálok. Ahogy így most elnézem az egyre gyarapodó szöveget a mondataim felett, kezdem egyre jobban érezni magam. Mindegy mit írok, csak írjak... Ahham, azt hiszem, ez a legjobb... Akármit, csak írni. Aztán este begyűjtöm a kritkákat a novelláimra. Feltéve, ha volt lelki ereje elolvasni azoknak, akik mindennapos látogatók a pennán. Ja igen, szóval ott tartottam, hogy telefonálok... :)))