Na, ez is jellemző rám... Akkor hívok fel pont másokat, amikor nyaralnak, vagy a nagymamánál vannak, vagy buliznak. Affene.. Három hete egyfolytában itthon vagyok. De ebben az a vicc, hogy még csak semmi túlzás sincs benne. Sehova nem mentem a szobámon kívül, még csak anyámékhoz a nappaliba se mászom ki. Ebbe bele fogok őrülni. És mások meg nem képesek felhívni. Áhh, nem... Ha meg mégis megteszik, akkor meg nem vagyok elengedve. Nehéz ügy kamasznak lenni, de felnőttnek gondolom, még nehezebb. Nahát, de szemét vagyok, ahelyett, hogy az összes felnőttet sajnálnám, am agam baján kesergek... Ehh... Ha más szemmel nézem, akkor is rohadt ez az élet. Nem tetszik, most mit ragozzam?
