Visszajöttem anyu munkahelyéről, anyu boltban van, én meg hazajöttem és most itthon vagyok egy hatalmas vörös dög társaságaként. Bandika... :))) Az előbb nyávogva idejött én meg csúnyán elzavartam egy siccel. De hogy miért tettem, azt valójában nem tudom.
Szedtem az út széléről valami narancssárga virágot, nagyon szép, olyan közönséges, de szép. Lepréselem. Ha majd jövőhéten meglesz a digitális fényképezőgép, akkor lefényképezem, mert tényleg szép. És találtam az eddigi képeim közöt olyat, amin a szemem tök jól látszik és nincs elmosódva. Kivágtam és elmentettem külön. Ha csak a szememet nézzük külön, akkor olyan, mintha nem is az enyém lenne. Valami furcsa okból egész jól néz ki... :PPP :)))

Jajjjdejó, hogy a családban egyedül én értek a számítógépekhez... :PPP Lehet, hogy csinálok egy blogot a honlapomon és akkor nem kell blogol.hu meg egyéb oldalak. Bár ez meg olyan izé... Itthagynám ezt az oldalt egy saját oldal kedvééért? :| Na, ezen még gondolkozom. Elvégre megszerettem ezt a helyet. Ha bár az a "komment" felirat halál feleslegesen van a szöveg alatt fél centivel, mert soha senki nem kattint rá, hogy valami értelmeset is mondjon. Medvét kivéve. Meg még Nodlee-t. Meg talán Larét és Szilvát. Na jó, tulajdonképpen csak ők szoktak néha hozzászólogatni a bloghoz, szóval lényegében megint ugyanott vagyunk... :PPP Hogy ne punnyadjak itthon, bemegyek anyámék munkahelyére, hogy a gépet egy kicsit megbabráljam. Meg mindent, ami szgéppel kapcsolatos, mert mint mondtam volt, senki nem ért hozzá a közvetléen közelünkben. Habár a Miki igen, mert ő progmatos volt az ELTÉn... (zárójelben megjegyzem halkan: -.-) Csak hát ő elég messze lakik, a város túlsó felén, és most egy ilyen flikkflakk kis izé miatt idehívni egy pöttyet szemétség vóna. Hehhe... :)) Emlékszem, amikor a Windowst majdnem letöröltem, és ő állította vissza... :))) Hát eggen, én a műszaki zseni... :)))

Megszerkesztettem az értesítő izémicsodákat a temetésről. Kár, hogy nem lehet ide videót is feltölteni, mert találtam egy nagyon aranyosat, de internetről nem lehet megnyitni, ezért a linknek semmi értelme... Max, ha a netes oldalt elmentjük és átkonvertáljuk wmv-be, de ez szerintem sokaknak nem lenne ilyen egyszerű. No mindegy...

- Istenem, Snuff, te olyan, de olyan hülye vagy... - Szólalt meg másik énem sajnálkozva, és csak nézte Snuffot...
- Az A lélek hosszú, sötét teadélutánja... Hogy lehetett ezt elfelejteni? - Másik énem kétségbe vonta épelméjűségemet és kérdőn nézett rám... Snuff megvonta a vállát.
- Hát késő van... - Válaszolta álmosan.
- Talán inkább korán... - Morgott rám a másik énem és egy halk pukkanással köddé vált.

DNA. Megint. Mehetek antikváriumba. Megint. Megyek aludni. Megint...

:))

Na, mivel éjfél mostmár jócskán elmúlt, és körülöttem is végre csend van, van időm írni és gondolkozni. Hogy miről, azt még nem tudom. Azt szeretném, hogy a blogomban ne unalmas dolgokról legyen szó, de mégis az én életemről. Csak nem lehet unalmas. Bár mostanában eléggé lapos volt... -.- Szinte semmi igazán jó nem történt velem az elmúlt hmm... pár hónapban. Hát vegyük csak sorra...
- néhány igazi barát (segítőkészek, aranyosak, törődnek velem)
- sok jó haver (jó velük dumálni, levelezgetni, csetelni)
- nyári szünet (ehh, nem az igazi...)
- blog (van hova leírni mindent, úgy mint régen)
- egy-két apróbb kívánságom teljesült (az élet apró örömei, mint például egy halom új póló, töltőtoll, szoba-átrendezés, blogfelújítás, új könyvek...)
És ami rossz dolog:
- nagyim elvesztése
- két kutyám elaltatása, egy kutya vidékre kerülése
- néhányan csak látszatra vannak jóban velem (ez hosszú és bonyolult)
- a régi barátaim kezdenek elfordulni tőlem (vagy legalábbis sokkal kevesebbszer érdeklődnek felőlem)
- majdnem bukás matekból
- és... hmm... annak már úgyis vége...

Szóval ezek... Majdnem egyenlő arányban vannak. Karácsony óta rengeteg dolog történt velem, minden úgy felgyorsult. Aztán a nyár kezdetekor le is lassult... És most nem tudom, hol vagyok, miért vagyok ott, miért nem vagyok máshol és miért másztam olyan dolgokba, amihez semmi közöm valójában. De ezen utólag kár vitatkoznom magammal. Nessus. Nessust nem tudom, mikor látom utoljára és elfelejtettem, milyen teadélutánról beszélt. Ehh, megint egy könyv... És megint hülye vagyok, hogy ilyet elfelejtettem... Én hülye... :)

Vitatkozom egy kicsit a tolkien.hu fórumán Rabynnel a HP-ről... Nem is iagzán vitatkozunk, inkább csak megpróbálunk egy-egy elejtett szóból valami konkrét és értelmes dogot kifacsarni. Az elejtett szavak persze Rowling interjúiból származnak... :)

Jippé! Most avatták halálfalóvá Charat is! :))) Amanda Denem, a feleségem pedig pénteken jön vissza. Addig pedig az apjával vagyok kénytelen ellenni... Tök jó dolog halálfalónak lenni.
Na jó, a szerepjátékot hagyjuk... :)))))

"The villagers of Little Hangleton still called it "the Riddle House," even though it had been many years since the Riddle family had lived there. It stood on a hill overlooking the village, some of its windows boarded, tiles missing from its roof, and ivy spreading unchecked over its face. Once a fine-looking manor, and easily the largest and grandest building for miles around, the Riddle House was now damp, derelict, and unoccupied.
The Little Hangletons all agreed that the old house was "creepy." Half a century ago, something strange and horrible had happened there, something that the older inhabitants of the village still liked to discuss when topics for gossip were scarce. The story had been picked over so many times, and had been embroidered in so many places, that nobody was quite sure what the truth was anymore. Every version of the tale, however, started in the same place: Fifty years before, at daybreak on a fine summer's morning when the Riddle House had still been well kept and impressive, a maid had entered the drawing room to find all three Riddles dead..."

Ez az egyik kedvenc részem a könyvből. Gondolom, nem nehéz kitalálni, melyikből. Ha meg igen, akkor... akkor... akkor hagyjuk az egészet... :)))

Tulajdonképpen tényleg szoktam magammal beszélgetni. De mondjuk a legtöbbször ez vicces dolog... :))) Sőt, mindig az. De az a legjobb, amikor megpróbálom magam meggyőzni valamiről. Az egyik énem ellenkezik, a másik meg meg akarja győzni és a végén magam se tudom, mit akarok. Hm... De biztosan állítom, hogy normális vagyok. A hangok is ezt mondták.

Egész megszoktam a nyamvadt hml-kódokat. Legalább nem tudok nyamvadt emotikonokat rakni a blogomba. Érdekes, hogy mennyien utlálják ezeket a rohadt fejecskéket. Mondjuk én a szmájlikat se szeretem, egyedül a normális kettőspont-zárójel (illusztrálva: :) ) az, ami tetszik. Meg ennek a fordított változata (illusztrálva: (: ) amit Nodlee használ. Ez a kettő, ami még tetszik is. Ja és a vámpír, amiről azt hittem, hogy én találtam fel... :)= Na, megint egy nagyon értelmes bejegyzést láthattak és olvashattak a kedven bloglátogatók.
Olyanszívesen nekikezdenék egy új fanficnek, vagy akár többnek is, csak perpillanat nincs ötletem. Esetleg befejezem az évekkel ezelőtt elkezdett slasheimet... :PPP Ja és érdekes, hogy a :P szmájli mindenkinél mást jelent. Néhol kárörvendő, néhol nevetés, néhol tényleg egy mosolygós fej, kinyújtott nyelvel, megint máshol mérges fejecske, vagyis inkább "áhh, megint elcsesztem valami" jelentésű. Szóval ez érdekes.

Esetleg ebédelek egy kevés fagyit. De remélem, valami gyümölcsös van itthon, mert nem szeressem a csokisat... :PPP