Na, mivel éjfél mostmár jócskán elmúlt, és körülöttem is végre csend van, van időm írni és gondolkozni. Hogy miről, azt még nem tudom. Azt szeretném, hogy a blogomban ne unalmas dolgokról legyen szó, de mégis az én életemről. Csak nem lehet unalmas. Bár mostanában eléggé lapos volt... -.- Szinte semmi igazán jó nem történt velem az elmúlt hmm... pár hónapban. Hát vegyük csak sorra...
- néhány igazi barát (segítőkészek, aranyosak, törődnek velem)
- sok jó haver (jó velük dumálni, levelezgetni, csetelni)
- nyári szünet (ehh, nem az igazi...)
- blog (van hova leírni mindent, úgy mint régen)
- egy-két apróbb kívánságom teljesült (az élet apró örömei, mint például egy halom új póló, töltőtoll, szoba-átrendezés, blogfelújítás, új könyvek...)
És ami rossz dolog:
- nagyim elvesztése
- két kutyám elaltatása, egy kutya vidékre kerülése
- néhányan csak látszatra vannak jóban velem (ez hosszú és bonyolult)
- a régi barátaim kezdenek elfordulni tőlem (vagy legalábbis sokkal kevesebbszer érdeklődnek felőlem)
- majdnem bukás matekból
- és... hmm... annak már úgyis vége...

Szóval ezek... Majdnem egyenlő arányban vannak. Karácsony óta rengeteg dolog történt velem, minden úgy felgyorsult. Aztán a nyár kezdetekor le is lassult... És most nem tudom, hol vagyok, miért vagyok ott, miért nem vagyok máshol és miért másztam olyan dolgokba, amihez semmi közöm valójában. De ezen utólag kár vitatkoznom magammal. Nessus. Nessust nem tudom, mikor látom utoljára és elfelejtettem, milyen teadélutánról beszélt. Ehh, megint egy könyv... És megint hülye vagyok, hogy ilyet elfelejtettem... Én hülye... :)