Csóóókolom! Plüsstank van?!

Csóóókolom! Plüsstank van?!

2004. július 05. - snufi1

Elfogyott a türelmem a blogalakítgatásban. Légyszi kommenteljetek, hogy szerintetek még szarakodjak-e vele estefelé, ha hazajöttem, vagy hagyjam-e így, mert így is tűrhető. Nekem végülis teljesen mindegy, hogy a dátum hogyan van kiírva, csak azt szeretném, hogy az egész úgy mégiscsak nézzen ki valahogy... A véleményeket nagyon megköszönnném... :))

Szóval akkor húsz perc múlva elcsámpázok itthonról Cupákkal, aztán meg hazacsámpázok és blogozok, meg olvasok egy kicsit, ha találok időközben olyan könyvet, amit meg akarok venni. De jó, azért az ilyen bejegyzéseim se gyakoriak, amikor nem beszámolok valamiről, hanem előre leírom, hogy mi fog történni... Na igen... :)))

Úristen, még nincs dél, de már 32-en olvasták a blogot? Hm, tegyük fel, hogy mindenki kétszer nézte meg... Akkor az 16. Úúúúristen, az is sok!

/me körbe-körbe rohangál a szobájában, ahol rendet kéne rakni, mert már senki nem bír belépni a sajátosan és gondosan felfordított szobába a tulajdonosán kívül... A tulajdononsa pedig még a héten átköltözik egy másik szobába a lakáson belül, és annak a szobának már nevet is ad. Valószínűleg.
Számítsátok ki, hogy ennek mennyi a valószínűtlensége. (Muhháhhhááhááááááá :))) )

Jéé, mennyi kommentem van... Nézem a postaládát, kilenc új levél, mind komment... Ilyenkor gyakran támad olyan érzésem, mintha valami törvénysértőt írtam volna a blogba és valaki leszidott volna érte, csak mindig kihagyott volna valamit a kommentből, és egy újabb kommentben folytatta volna, és így jött volna össze mondjuk nyolc kommentecske, a kilencedik meg mondjuk valami egyéb, hogy azért valami jó is történjen... De miért vannak nekem ennyire konkrét és ennyire abszurd elkézeléseim? Talán innom kéne egy kávét, vagy mittomén... Jújj, tegnap csináltam jó erős teát, és gondoltam, angolosan fogom elfogyasztani, méghozzá tejjel. Jó, ráöntöm a teát a tejre, mert nem a tejet öntjük a teába, hanem fordítva, becsoszogok a szobámba, miközben azt motyogom magamnak, hogy "de rohadt undorító, de rohadt undorító" aztán belekortyolok... Borzalmas volt, mert a cukrot kihagytam, de talán cukor nélkül jobb is. Az íze kábé egyenlő egy marék meleg vízben áztatott rohadt búzával, aminek a levét egy hét áztatás után újra felmelegítjük és megisszuk... Szóval eléggé érdekes lett. De az egészben a legjobb, hogy ha ebbe az áztatott-búza-izé izű löttybe nem teszek cukrot, akkor nagyon is finom, csak éppen konkrét íze nincs. Meghatározhatatlan...
A lényeg az egészben az, hogy talán most felöltözöm, megvárom, míg Cupák felhív ebéd után és elmegyünk a Westendbe... :P Vásárolgatni. Rohadtul nem volt időm semmire a múlt héten.

- Mi lesz az egyetemistából, ha feleannyit kezd el inni?
- Alkoholista...

A kedves olvasók Snuffles szellemes perceit láthatták, hallhatták, olvashatták, ahogy tetszik... Jújj, ez a viccecske... hát ez... kéééész... De az a legjobb, hogy igaz... :P Példának fel is tudok hozni egy egész egyetemet és kollégiumot. Valószínűleg én is oda fogok majd járni, csak ellentétben rohadt sok ismerősömmel és rokonommal, én a bölcsészkaron végzem el, nem pedig egyéb máson... Füü, szerintem én megyek lassan aludni, mert kifárasztott a mai nap. Ráadásul négy órát aludtam...

Húú, hát mesélni azt most nem fogok, mert rohadtul fáradt vagyok... :) Érd felé buszozva az jutott eszembe, hogy fegyencjárat, vagy mittomén, valami hasonló, aztán Érden, a Viktor mamájánál találkoztam a Viktor féltestvérével, aki egy börtönt is megjárt agyontetovált (kar, comb, lábszár, hát, mellkas, csukló, kézfej) lófarkas csávó, de amúgy irtó jó fej. Na szép, mit gondolhatnak most rólam, hogy kikkel barátkozom én... :PPP Cseresznyéztünk, dumáltunk, Forma-1-et néztünk, minden ilyesmi, aztán visszabuszoztunk (még jobban fegyencjárat fíling) majd egy kis vásárlás, és aztán hazaérkezés... Húhh, hát nem volt semmi, és nem volt ilyen üres, csak fárasztó volt, azért írok keveset. És rohadtul nincs kedvem csetre menni. Senkinek a kedvéért. Ma valahogy ilyen napom van. Hűűű, bár Einon tegnap este jött haza, bakker... Na mindegy. Majd holnap leszek cseten aztán beszélek vele... :) A jövő hetem borzalmasan elfoglalt lesz, és nagyon nem akarok elmenni itthonról. A nyaram végig olyan lesz, hogy nem is leszek itthon, mert mindenféle hivatalos ügyeket intézek, meg vásárlok szülinapokra (Chara, Mela, Szilva) meg névnapokra (hónap végén Morgan és Luna, ááááá) és amikor lenne egy szabad percem, amit legszívesebben itthon töltenék, mert itthon is ezernyi dolgom van, pont akkor hívnának moziba, vagy csak úgy csatangolni a városba... Jajjdejónekem... És aztán mindig az az érzésem, hogy megsértődtek, mert nem megyek. És emiatt szomorú vagyok én is, meg tehetetlen és mérges. Szóval akkor még este blogozom, ha összeszedem a gondolataimat, csak még kipihenem magam meg vacsizom egyet, mert alig negyedórája vagyok itthon.

Füü, ekkora pizzát még életemben nem láttam! Majd délután mesélek, ha Érdről hazajöttem, mert most csak beugrottam haza, hogy engem is elvigyenek. Rohadt nagy buli volt, Szilva sajnos nem jött el, úgyhogy csak hárman voltunk. Sok üdítő, két film és egy halom pizza. Nekikezdtünk vadul a pizzának, mondván, hogy egy óra múlva elfogy úgyis, de reggel még megvolt a negyede. És ha a közelemben valaki kiejti a száján, hogy pizza, akkor megölöm... Egy hónapig nem akarok kajálni... Öeee.... :))) Amúgy meg rohadt jó volt. Van egy film, amit én semmi pénzért nem akartam megnézni, mert mindenki azért nézte, mert xy is játszik benne. Kivettük a kölcsönzőből, megnéztük... Váhhhóóóóó!!! Hogy az mekkora fiiiiilm! :)))) Einon, basszus, igazad volt... :DDD Az egész azzal kezdődött, hogy egy szerelmes dalt átköltenek karácsonyira, ami nagyn szar, de mi már akkor fetrengtünk a röhögéstől... :)) Na, akkor majd később re.... :)

Hűdenagyon örülök, hogy vérfarkas barátnőm elhívott! Sétáétunk egy nagyot, buszoztunk is, gofriztunk, meg az RC-ben marhultunk, aztán összetalálkoztunk Melával meg Dalmával, és pizzázni kezdtünk... Meláék meghívtak minket, hogy bulizzunk egyet náluk, úgyhogy sajnos ez most csak egy igen rövid beszámoló, mert már kapom is a cuccaimat - a türölközőmet meg kirángatom a táskámból... :P - és már megyek is. Dalma visszajött Görögországból, Melának szülinapja van, Szilvának pedig irtóra hálás vagyok, hogy nem hagyott punnyadni. Nagyon nagyon örültem, el se tudom mondani. Úgyhogy akkor legközelebb holnap kilenckor leszek itthon, és írok majd ide, feltéve, ha még lesz időm, mielőtt holnap reggel elindulnánk Érdre. A Viktorékhoz. Szóval a kommenteket nemigen fogom megkapni addig, bár nem hiszem, hogy most kivételesen sok komment jönne, mert alig van kábé, tehát megintcsak mobilon lehet elérni. Már aki tudja a számom. Na jó, nem izélek, leírom: 06 20 253 1876 úgyse kell félnem a zaklatóktól... :)))) Naszóval akkor megyek is, ahoi!

Ez jó... Megyek a konyhába, hogy csináljak kávét, anyám elkezd izélni, hogy "jajj" meg sóhajtozik, de az a legviccesebb, hogy nem azt mondja, hogy légyszi menj már ki, mert zavarsz, hanem csak szenved... És akkor elkezd üvöltözni, hogy ne főzzek már annyi kávét, mert nem fog elfogyni, és elég csak két adag, de azért annál kicsit többet, meg ne bénázzak már és akkor állandóan én vagyok lecseszve, mert állítólag mindig én vagyok ingerült... Hát komolyan mondom, nem értem, amit csinál. Aztán kérdőre vonom, erre elkezd megint üvölteni, hogy neki sem lehet ingerültnek lenni, nekem se és senkinek se és ne csináljam már a cirkuszt, ha meg megkérdezem, hogy most meg mi a jó francot csináltam, hogy így beszél, akkor meg rámüvölt, hogy na mostmár fejezzem be, vagy sehova se mehetek.

Most őszintén... Szerintetek én most mit csináljak?! Nap mint nap ez megy és nem értem, hogy miért vagyok én állandóan a fekete bárány, és soha senki nem véd meg. Soha! Senki! Mit tudok tenni? Mit tudok tenni, hogy felfogjűk már, hogy én is köztük élek és ember vagyok? Nem értem, nem értem, nem értem... Nyüssz.

süti beállítások módosítása