Ez jó... Megyek a konyhába, hogy csináljak kávét, anyám elkezd izélni, hogy "jajj" meg sóhajtozik, de az a legviccesebb, hogy nem azt mondja, hogy légyszi menj már ki, mert zavarsz, hanem csak szenved... És akkor elkezd üvöltözni, hogy ne főzzek már annyi kávét, mert nem fog elfogyni, és elég csak két adag, de azért annál kicsit többet, meg ne bénázzak már és akkor állandóan én vagyok lecseszve, mert állítólag mindig én vagyok ingerült... Hát komolyan mondom, nem értem, amit csinál. Aztán kérdőre vonom, erre elkezd megint üvölteni, hogy neki sem lehet ingerültnek lenni, nekem se és senkinek se és ne csináljam már a cirkuszt, ha meg megkérdezem, hogy most meg mi a jó francot csináltam, hogy így beszél, akkor meg rámüvölt, hogy na mostmár fejezzem be, vagy sehova se mehetek.

Most őszintén... Szerintetek én most mit csináljak?! Nap mint nap ez megy és nem értem, hogy miért vagyok én állandóan a fekete bárány, és soha senki nem véd meg. Soha! Senki! Mit tudok tenni? Mit tudok tenni, hogy felfogjűk már, hogy én is köztük élek és ember vagyok? Nem értem, nem értem, nem értem... Nyüssz.