Rácsok! Mindenütt rácsok!
Itt.
Itt is.
És itt is.
Sőt, még itt is.

És akkor még nem is néztem körbe a lakásban rendesen. Tengek-lengek, nem tudom, mi van velem. Sose tudom, mi van velem. Lare talán tudja. Na, éppen ezt a lelkiállapotot akartam elkerülni azzal, hogy nem járok csetre. De pár napnál tovább úgyse bírom. Végülis mit veszthetek? Semmit. És mit nyerhetek? Szintén semmit. Meg van oldva.
Redőny lehúzva.

Nagyon érződik a legutóbbi bejegyzéseimen, hogy unatkozom?

Ftp-szerver... Feltöltés... És átkonvertálás mp3-ból wma-ba, mert másképp nem tudja ez a szar feltölteni. Emiatt két napig hiába szenvedtem... Morr! Na mindegy... Most Shreket hallgatok. Illetve már nem. Elzártam direkt, hogy gyorsabb legyen ez a rohadt ftp-kapcsolat. Bakker, tíz perc kell neki, mire egy számot feltölt. Na jó, ez túlzás volt, kábé csak 7-8 perc, amin összességében, hogy ha az egész albumot nézzük, jó sokat spórolunk. De azért akkor is... Most meg egyedül vagyok itthon, mert anyámék elmentek a Rózsakertbe. Kérdezem, hogy akkor én mit csináljak itthon. Erre a válasz: hívd át a Lillát (Chara Black) és takarítsátok ki a szobádat. Grrrr!!! Hát még mit nem! Ekkora rendetlenség is rég volt a szobámban, és utálom a rendetlenséget, de pillanatnyilag a legfőbb gondom az ehhez párosuló hideg közöny, ami igencsak ritka. Na mindegy, ezen most ne is filózzunk. Annyira nincs kedvem semmihez. És... hmm... említettem már, hogy nincs senki, akivel unatkozhatnék? ... Na jó, ezt abbahagyom, mert a végén még önsajnálatba megyek át. Az pedig nem túl jó. Félig már talpraálltam. Airun azt mondta, hogy álljak fel teljesen. Igyekszem, kösz...

Körbenéztem a szobámban. Sehol senki, még a macska is elbújt. Madden jön a halálfaló talira. Ez most csak úgy beugrott. Bakker, tele leszek egy csomó kisgyerekkel... Egyedül Agatha Moon idősebb nálam, ő is "csak" 17 éves. Lorton, Madden, jojo, Aliny, Csámpás, mind-mind fiatalabbak. Jut eszembe, Ardent nem is láttam a cseten mostanság. Úgy értem az elmúlt egy-két napban... Affene. Na majd megkeresem.

Ilyen se volt még, hogy ébredés után félórával már levelet írok valakinek, és még kávét sem ittam... :P De reggelizni már reggeliztem. És jééé, nem is tudtam, hogy anyám dolgozni ment... :P Viktor kicsámpázott a nappaliból, mert tévét nézett és gondolta, hogy ő is reggelizik valamit, én meg csak nézek, hogy anyum meg sehol. Azt hittem, szabadságon van. Na mindegy, végülis annyira nem érdekel. Cupákot lek ell csaljam a Mártikától, basszus. Mártika a nagymamája, csak mindenki Mártikának hívja, ez régi "családi szokás". Szóval neki van medencéje a 80 milliós házukban, ami fent van a hegyen. Klassz, nem? Bár nekem lenne egy házam! Bár mondjuk van egy saját lakásom, ami az én nevemen van, úgyhogy nem tudom, mit panaszkodok... De azért egy ház lenne az igazi. Két emelet, tele festméynekkel, amik végre nem a szekrényben porosodnának, mint most, hanem kirakni őket a falra, és az lenne a Snuff-rezidencia. :))) Talán kimegyek fényképezni, de... de sajnos nincs kivel. Talán egyszer-kétszer említettem ezt az apró problémát. Tegnap is tök egyedül kószáltam a koromsötét utcákon, remélve, hogy amíg az út közepén állok és egy jó kameraállást keresek, addig a hattonnás autóbusz épp nem felém száguld. Háááát éppenhogy megúsztam! Mint mindig, szerencsére. Szerencsére. Félek a dögöktől. És sötétben ijesztő, amikor két hatalmas tányér alakú folt világítani kezd, majd egyre közelebb jön és a végén még az is látod, ahgy hirtelen lefékez előtted valami nagy és kék, és ugyanolyan ijesztően világítanak a tányérszemei.
Azt hiszem, túl sok Stephen Kinget olvasok...

Végül csak hajnali három után találtam meg az ágyam, de visszajönni arra a félórára nem volt nagyon hangulatom.
Visszaolvastam.
Perme és a nagy igyekezet mindig is összetartotak, csak épp a lényeget felejtették el.
De ha nincs gond, miért teszik mégis szóvá?
Ráadásul háromszor is.
A levél alján a levél közepére való visszautalás.
Meg némi megerősítés.
Felesleges... Inkább megyek reggelizni valamit. És csakazértis iszom egy kávét. És megígérem, hogy ma nem este ötkor fogok ebédelni, hanem rendesen, vagyis maximum délután kettőkor. És nem ülök egész nap gép előtt. Hanem elmegyek itthonról, takarodok bulizni, csak nincs kivel. Kár.

"Hajnalodik, kiugrom az ágyból, a barátom már vár reááám..."
Az tény, hogy lassan hajnalodik, de hogy kiugrom az ágyból?! Hisz' még le se feküdtem!
S ilyenkor skizofrén énem előtör a mélységből, hogy végeláthatatlan monológjaival fogva tartsa az ilyen későn/korán idelátogató vendégeket, akik nyilván nem most, azaz hajnali fél háromkor fogják ezt olvasni, hanem valószínűleg csak napközben, de az egésznek a lényege az, hogy mostmár jó lenne, ha elmennék aludni.
Skizofrén énem műsorát láthatták, hallhatták és olvashatták.

Köszönjük, hogy Ön is velünk tartott. (...Mondta a fekete madár, majd állított egyet magán és elrepült, maga mögött hagyva kivetített képeket, és néhány megdöbbent embert.)
Bocs, ha fárasztó vagyok, de már gondolkozni se tudok rendesen. Na, megnézem, megvan-e még az ágyam. Ha nincs meg, akkor visszajövök.

Előbbi kép az én szemem negatívban. Ha nincs negatív izébe rakva, akkor nem is olyan izgalmas, ezért van így. Meg még szórakozgattam egy kicsit, és megint átszíneztem a macskám. :))) Ehhehe... :)) Dehát tök jól néz ki kékben, meg zöldben. Rózsaszínben azér nem, mert az valahogy érdekesen hat azután, hogy "ő" tulajdonképpen vöröses-narancssárga. Szerintem jó fej macska.