Háhhá... Csináltam egy képet anno magamról, pár hónapja és most szárnyakat is műveltem rá... :)))) Ahhoz képest, hogy én csináltam, nem is béna, a penna fórumára már be is rakosgattam. Einonnak is csináltam egyet, de neki fekete szárnyai vannak. Az öltözékéhez az ment... ;) Hát egen, kissé unatkozom... :))) És most tökre úgy jártam, mint Kate. Ő szokta ezeket csinálni állandóan, de legalább tök jól elfoglalja magát.

Nyaff... Most ittam meg egy liter üdítőt... Valami szar narancsosat, de egyébként utálom a narancsot. Jó későn értem haza, pedig csak öt tanítási órám volt, de ez a közel 110 perces orosz különóra... hehh, ez azért nem ovlt semmi. Látom, Einon épp most vacakolja az oldalát, akarom mondani, éppen frissítgeti, meg neten van, mert a fórumba nem sokkal Szilva után "belenyekkent", de a válaszaimat sosem várja meg. Egyszer egyetlen perces különbséggel válaszoltam neki és két nap után vette észre. Mondjuk ez akár én is lehetnék... *széttárja a karját és elnézően mosolyog... öö önmagára...* Fúhh, hideg volt ez az üdítő, fázom, de nagyon.

Ma a suliban akárhogy tettem-vettem, akárhova mentem, mindig Lunába botlottam. Mindig odajött, hozzámért, szólt hozzám, mintha szükségem lenne rá. Ch... Egy id után borzalmasan idegesítővé kezdett válni, de ha neki jólesik, hát csinálja. Megvitattam ezt a Balázs-dolgot Szilvával. Azt mondta, mi még rendben vagyunk, de egy füvessel... egy alkoholistával... aki még drogozik is, na azzal már inkább ne. Nem is lenne rá lehetőségem, hiszen nem engem szeret, de ez most kurvára nem is lényeges. Szóval még ha akarnék, se lehetnék együtt vele, hiszen nem engem szeret, szóval ez inenntől már halott ügy. Hogy is kell ezt normálisan mondani osztályunk körében? Ja igen: ettől tovafele... Na jó, nem ijesztem halálra a tisztelt tizedik bééé osztályt... :DDD

Ááááá! Arrrrgh! A hülye nyamvadt macska kiborította a kaktuszaimat a cserépből, amibe gondosan bele lett ültetve mind az öt! Ilyenkor olyan mérges tudok lenni! Nem a belefektetett munka és idő az amit sajnálok, hanem az, hogy nem tudja megérteni a hülye agyával, hogy ne mászkáljon a párkányon, és ne az ágymara borítsa azt a sok mocskot. De még ez sem zavarna igazán. A kaktuszaimat sajnálom, az én féltett és gyönyörű kaktuszaimat, amiket nagyon szeretek. Van belőlük egész sok. Nevük még mindig nincs.
Nahh, visszaültettem őket, szépen, gondosan. Hahh, mikre nem vagyok képes... :)))

Hm, nem tudja véletlenül valaki, hogy melyik Danielle Steel regény szól arról a srácról, aki nem meri bevallani az apjának, hogy homokos? Vagy kérdezzem meg a magyartanáromat...? Bár, ha legutóbb a Galaxis Útikalauzt olvasta, és azt mondta, hogy nagyon tetszett neki az első rész, akkor nem csinál problémát olyanokból, mint például ez. Meg aztán... Hm, nem is tudom, ez most hogy jött ide... Na mindegy, legyen olyan jó, hogy aki idetéved és ezt olvassa, és netalántán még a választ is tudja, az megmondja nekem... Köszi...

Sálálá... Einonnal chat, sok-sok átbeszélnivaló és jessz, mert felvidított. Ma már érdemes volt felkelni :)) Aztán... Szilvával sétáltam egyet suli után, beszélgettünk, mert ez egy ilyen beszélgetős nap. Sokat segített tulajdonképpen, amit mondott, mert remekül ki tudtam szűrni belőle azt, ami nekem igazán fontos és 'fel tudom használni' később, ha ilyesmikről gondolkozom. Osztálykirándulás lesz majd jövő héten. Pff, alig várom. Elviselhetetlen az osztályban mindenki, kivéve néhány embert. És ma még ki kell olvasnom a könyvet is, amit Szilva adott kölcsön. Bírom a csajt nagyon, mert hihetetlen, mennyire értelmes és ésszerű a felfogása. Hm, nos igen, összetettebben gondolkozik. Ilyen tekintetben olyan, mint Einon. Nem sokban különböznek, bár mégis két teljesen más személyiség. Furcsa ezt így megfogalmazni. Szóval osztálykirándulás Sárospatakra. Sok-sok gyalogtúra és határon átkelés Szlovákiába. És ha megint kirúgdosnak minket Charaval és Lunával minden faházból, ahova be akarunk menni beszélgetni, akkor sírva fakadok, komolyan mondom. Szemét egy osztály, mi?

Írtam egy kis versikét irodalomórán... Igazából nem koncentráltam a lényegre, úgyhogy ez lett belőle:

A kis légy

Mikes Törökországi leveleit olvasva,
Míg mi szenvedünk, légy száll az ablakra.
Párkányon pihenve hallgat csak,
Míg valaki egy könyvvel oda nem csap.
S akkor felröppen, hogy körbejárjon,
Sorban végigmegy az osztályon.

Vígan és szabadn áramlik az éterben,
De minek írt ennyit Mikes Kelemen...?
Választ nem is remélve figyeljük a kis legyet,
"Csak végre már én is szabad legyek!"
De a csengő még nem jelez, nem szól,
A kis legyet hessegetjük el az útból.

Röpdös, cikázik, nem talál kiutat,
Repülnek a kréták, füzetek és tollak.
Kiabál mindenki, zsong a terem,
El se tudom képzelni, mi jár kis légy-fejében.
Nyílik az ablak, harminc gyerek remeg,
Kirepül a kis zümmögő, s szinte hallom, ahogy nevet...

2004. 09. 09.

Time After Time
(Cindy Lauper)

Új háttér van, mert a régin még a saját betűimet sem tudtam elolvasni, ha nagy ritkán megnéztem, mások hogyan látják a firkáimat. :P De ez egyébként jobban tetszik, mint az előző. Ez olyan szimplább. Szeretem az egyszerű dolgokat.

Juhéé, ma tök korán hazaértem, mert csak hat óránk volt, aminek nagyon örülök :) Egyébként egész jó kis nap volt ez eddig, viszont Chara minduntalan kikötögette a cipőfűzőmet, vagy mekegett a fülembe, utánozva a kecskéket. Bírom a kecskéket. Ha nagyon megelégelem ezt a mekegősdit, akkor visszaugatok, de nem sokat használ, úgyhogy ilyenkor általában visszatemetkezem a könyvembe, amit épp olvasok. Mert általában szünetben azt szoktam. A vinnyogásról jut eszembe... Megvan, mit fogok majd szülinapomra kérni! Bár az még nagyon soká lesz. Régen volt egy barna porcelánkutyus a lakásban és mindig az íróasztalom szélén ült, csendesen, mint egy jólnevelt németjuhász. Tetőtől talpig barna volt, fekete fülecskékkel, de leginkább németjuhásznak tűnt. Egyik alkalommal, visszalöktem az asztalt a helyére, de túl durván... A porcelánkutyus leesett és eltört. Emlékszem, sokáig sírtam, mert annyira szerettem látni, ahogy ott ül és nem ugat, csak csendben várja, hogy befejezzem a betűvetést, amit az első osztályban gyakoroltam először. Megpróbálok szerezni egy ugyanolyat, bár az emlékeim róla eléggé halványak, mégis összekaparom, ami megmaradt és felkutatom, hátha találok egyet. Akár régiségkereskedésben, akár máshol. Egyébként a régiségkereskedésket is szeretem, mert csupa klassz dolog van ott, ami nekem nagyon tetszik. És mostanában, az utóbbi fél- egy évben, elkezdett bennem motoszkálni egy olyan érzés, hogy rossz korba születtem bele. Nekem száz évvel korábban kellett volna itt élnem. Vagy kétszázzal. Az 1700-as, 1800-as évek hangulatát nagyon szerete, sőt, ez még elég enyhe kifejezés volt erre. Szóval ezen is elég gyakran gondolkozom, és gyakran eszembe jut. Mert hát miért ne...
Olvastam lyukasórán a könyvet tovább, csak nem haladtam vele, mert Chara állandóan megpiszkált valamivel. Kérdőn ránéztem erre mindig, de csak legyintett. Ahham... Utálom, ha piszkálnak. Mármint fizikailag piszkálnak. Ezt is csak néhány embernek tűröm el, de az nem a családom vagy osztálytársaim. Ők átölelni se szoktak. Érdekes módon Cupák elég gyakran ölelget, meg minden baja van, de hát a hét éves ismeretség feljogosítja erre.
Üres fecsegés... Ravenny sehol... Remélem, most a délutánom is olyan klassz lesz, mint a délelőttöm.