Lenyírtam egy keveset a hajamból. Most legalább egyenes az alja. Tök szívesen rövidebbre nyírnám, de Lare haragudni fog, meg a Balázs is. Nyaff. Majd tavasszal.
Kaptam egy sms-t azzal a szöveggel, hogy "valamelyik nap futottam a törökvészin és rád gondoltam, találkozhatnánk valamikor". Aláírás semmi. Megszólítás semmi. Ismeretlen telefonszám. Viszont tudja, hogy hol lakom. Nővérkém, drága Little nem lehet, húgom, Galuska úgyszintén nem. Bátyám Rick nem is jár Budapesten, akkor meg ki lehet az, aki csak a számomat ismeri? Különben mailt írna, az tuti. Valami ősrégi csetes haver lehet, de tippelgetni nem akarok, mert ha nem talált, akkor megszívtam. Ha pedig jól ismerem, akkor végképp passz. Majd felhívom. Csak nehogy úgy járjak, mint Cupák: megbeszélt egy talit egy emberrel telefonon, aki hívta, de nem tudta ki az. Valaogy így zajlott a beszélgetés:
- Szia, én vagyok!
- ??? Szia!
- Találkozunk a szokott helyen holnap délután négykor?
- Persze, ráérek.
- Akkor okés, szia!
- Szia!
Leteszi és rám néz.
- Ez meg ki volt...?
Hát mondanom sem kell, szakadtunk a nevetéstől vagy tíz percig. Persze aztán kétségbeesve kutatott az emlékezetében hasonló hang után, de semmi eredménnyel. Végül nem ment el, mert azt se tudta, hova kéne mennie...
Én meg elkezdtem Orwell-től az 1984-et. Nagyon klassz, csak bosszantó az emberek hülyesége. A Párt meg egy állat. Bár ez most sincs másképp itt ebben a valós életben >:))) Ha befejeztem a könyvet, valszeg kézhez kapok újabb Darren Shan köteteket. Szülinapomra meg is veszem őket. Szép kis kiadás lesz. Anyu nem hajlandó koslatni utánuk. :P