Vegetálok... Agonizálok... Álmos vagyok... Aludnom kéne, de olyan írhatnékom van. Ki kéne írni mindent, ami jó és mindent ami rossz, hogy ne nyomjon itt belül. Nem rossz dolgok ezek, csak néhány gondolat, ami nem hagy nyugodni. Tudom, nem kéne foglalkoznom velük, mert valójában nincsenek is ám ott, csak én képezelm oda, mert unatkozom, de mégis látom őket. És ott vannak. És... és nem hagynak békén. Nem mindig, csak néha tűnnek fel. De akkor itt vanank és tépnek, marcangolnak és szúrnak is.
Tompa fájdalom... az megvan.

Úgy szeretek a semmiből értelmes mondatokat alkotni és leközölni, mintha az egész szöveg összefüggő lenne és értelmes.