"Előrehajolt, hogy jobban megnézzen valamit. Válla majdnem hozzáért a kulcscsontomhoz. Néztem a férfiasan durva anyagba öltöztetett vállát, és ahogy a gerince mentén vékony vonal húzódik, egészen le a derekáig, ahol már nem feszül az ing annyira. Remegve néztem, ahogy a hajtincsei apró mozdulatokat téve kalandoztak a vállán, és ahogy egyre előrébb hajolt, az arcába lógott néhány nagyobb tincs. Nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek, vagy inkább ne is szóljak semmit, hanem tartsam meg magamnak, amit gondolok. Remegtem, mert tudtam, ha nem szólalna meg fél percen belül, odahajolnék és..."

...
Nem kívánok hozzáfűzni semmit. Egyébként én írtam.
Ma van anyu névnapja, így reggel (az én szótáramban a reggel annyit tesz, hogy amikor először kimászom az ágyból ébredés után, ma például ez fél tizenegy körülre tehető) átrohantam a közeli üzletközpontba, hogy vegyek egy doboz desszertet (jelen esetben valami cseresznyés, rumos bonbon) és egy szál szép virágot (barackszínű rózsa, ami rohadt drága volt), majd hazaosontam és felköszöntöttem anyut. Aztán lezuhanyoztam, megebédeltem és nekiültem a leckémnek. Éppenhogy befejeztem, amikor megcsörrent a mobilom, jelezvén nekem, hogy a kapuhoz másszak le és engedjem be egyik legkedvesebb barátnémat, Einont. Fényképezgettünk, beszélgettünk, és úgy általában nagyon jól éreztük magunkat (mert mi mindig jól érezzük magunkat :))) ) de aztán sajnos délután hat óra körül el kellett engedjem, ő pedig itthagyott. Úgyhogy most lehetőségem lett rá, hogy naplózzak egy pöttyet, mert megyek hajfesteni. Grr, miért nincs nekem szép színű hajam, amit nem kéne festeni? Na mindegy... Egysze hagyom lenőni az eredetit, csak kár, hogy nagyon nem tetszik. Megyek és megnézem a Dogmát. Meg holnap. Meg holnapután. Meg ameddig még nálam lesz. :)))))