Balhé van, lesz, volt.
Itt érzem, hogy egyszer ki fog törni és mindent elsöpör és vége lesz mindennek. Utána hatalmas csend lesz és szép lassan kezdünk majd visszaszivárogni a jól ismert kis sikátorainkba, hogy újra azt csináljuk, amit azelőtt, csak mostmár tudni is fogjuk, hogy mi a másik véleménye rólunk.
Egyszer úgyis ki fog törni és akkor tényleg baj lesz. De ha valaha is kiderül, hogy nekem közöm volt mindehhez, akkor elásom magam élve. Mert nem kellett volna annyi mindenbe beleütnöm az orrom és most tényleg terhes lett a sokminden, amit megtudtam. Nem most, hanem még régebben, illetve szép lassan és fokozatosan. Pont úgy, ahogy az a drága kis ... kiszippantja belőlem az életerőt, mint valami kincsesbányából, aztán eldob. Tulajdonképpen félek tőle és nem tudom, mit tegyek. Talán az lesz a legjobb, ha semmit. Majd ő vezet és kifacsar és aztán odébblök. Mindennek ez a rendje.
Elborult elmém zavaros gondolatai valahogy így fogalmazódtak meg bennem az elmúlt fél év során.
hogy ne vegyenek észre ott, ahol vagy,
de nagyon hiányozz onnan,
ahonnan elmentél." (Victor Hugo)
(Nem tudom, miért írtam le, de szerintem semmiképp ne írj hozzá kommentet, mert harapni fogok.)
