Jéé, mennyi kommentem van... Nézem a postaládát, kilenc új levél, mind komment... Ilyenkor gyakran támad olyan érzésem, mintha valami törvénysértőt írtam volna a blogba és valaki leszidott volna érte, csak mindig kihagyott volna valamit a kommentből, és egy újabb kommentben folytatta volna, és így jött volna össze mondjuk nyolc kommentecske, a kilencedik meg mondjuk valami egyéb, hogy azért valami jó is történjen... De miért vannak nekem ennyire konkrét és ennyire abszurd elkézeléseim? Talán innom kéne egy kávét, vagy mittomén... Jújj, tegnap csináltam jó erős teát, és gondoltam, angolosan fogom elfogyasztani, méghozzá tejjel. Jó, ráöntöm a teát a tejre, mert nem a tejet öntjük a teába, hanem fordítva, becsoszogok a szobámba, miközben azt motyogom magamnak, hogy "de rohadt undorító, de rohadt undorító" aztán belekortyolok... Borzalmas volt, mert a cukrot kihagytam, de talán cukor nélkül jobb is. Az íze kábé egyenlő egy marék meleg vízben áztatott rohadt búzával, aminek a levét egy hét áztatás után újra felmelegítjük és megisszuk... Szóval eléggé érdekes lett. De az egészben a legjobb, hogy ha ebbe az áztatott-búza-izé izű löttybe nem teszek cukrot, akkor nagyon is finom, csak éppen konkrét íze nincs. Meghatározhatatlan...
A lényeg az egészben az, hogy talán most felöltözöm, megvárom, míg Cupák felhív ebéd után és elmegyünk a Westendbe... :P Vásárolgatni. Rohadtul nem volt időm semmire a múlt héten.