Úgy ültem le ide negyedórával ezelőtt, hogy vidám dolgokat fogok írni a blogba. Reggel még úgy éreztem, hogy leginkább semmit, ez már haladás. De ma tényleg nem tudok vidám dolgokról írni. A reggelem pocsék volt. A nagyanyám a szomszéd szobából felhívott reggel nyolckor, hogy vigyek neki forró teát. Fél órán belül kimásztam az ágyból egy második figyelmeztetésre, majd csináltam teát. Utána visszamásztam az ágyba olvasni. Arthur Dent nevéről a legelső reggeli tevékenységem jutott újra eszembe, ami halvány mosolyt csalt az arcomra. Tea... :) Egy órával később lustán felöltöztem és a könyvvel a kezemben egy órát buszoztam a lovardáig, ahol kiderült, hogy nincs ott a lovasoktató, úgyhogy eredjek szépen haza. Mondták, hogy beszéljek a főnökasszonnyal, mert mittomén miért, de hát ment a halál. Hazabuszoztam, közben olvastam, és arra értem haza, hogy a nagyanyám hülyeségeket beszél össze-vissza, én meg le vagyok cseszve minden miatt, mert állítólag nem tudom felfogni, hogy haldoklik és miért nem vagyok képes normálisan szólni hozzá. Meg hogy fejezzem már be ezt. Dehát hogy tudnám befejezni azt, amit el se kezdtem?! Erre anyám ideges lett és üvöltözni kezdett, hogy ez már mindennek a teteje és hagyjam már abba. Aztán sírni kezdtem tehetetlenségemben, aztán anyám mosgatni kezdett és ő is sírni kezdett. Öt perc után abbahagytuk mindketten, de én már a szobámban, mikor is bekapcsoltam a gépet, hogy mindezt kiírjam magamból...
Tegnap vártam éjfélig a cseten, de nem jött senki olyan, akivel nekem beszédem lett volna. Pedig egyetlen mondatot szerettem volna az illetővel közölni. Dodie és Arden is fenn voltak a cseten, meg Nodlee is egy kis ideig. Ja, és Inczy :)) Akit egy idézettel sikerült látszólag megbántanom. Kérdezte, hogy miért. Aztán, hogy miér ne. Én meg mondtam neki, hogy ne kérdezzen hülyeségeket... :) De még Anselmo se magyarézta meg neki, hogy ez DA-idézet volt. Anselmo nyilván aludt. Jó fej amúgy. A szerepjáték szobában elvagyunk néha, csak kár, hogy ott kevés a létszám és az állandó látogatók száma igencsak csekély. De azért nem volt rossz a tegnapi marhulás sem. Nem vagyok valami jó hangulatban, de úgy írnék még ide akármit. Mindegy mit, csak sikerüljön lefoglalnom magam. De most mire lenne jó, ha bebizonyítanám, hogy Szilvának nincs igaza és mégiscsak egy pesszimista hülyegyerek vagyok? :) Hehh... ez nem is igazi mosoly. Csak amolyan keserű és elszánt félmosoly. Hová tűntek azok a vigyorok, amiktől mindnekinek felborzolódott a szőr a hátán? Vicces volt pedig.