Megnéztem a Donnie Darko-t. Való igaz, nyomasztó egy film, tiszta depressziós. Nekem tetszett. Nem akarok megrémíteni senkit, de azt kell hogy mondjam, hogy a film utáni lelkiállapotom alig tér el a megszokottól, pedig a filmek rám igencsak hatással vannak. Hetekig is képes vagyok abban a lelkiállapotban maradni, mint amit a film vége után öt perccel érzek. De most, hát izé... Semmi rendkívüli nincs. Tulajdonképpen - ez most nagyon furcsán fog hangzani - a magaménak érzem a filmet. A karakterek és a problémák a filmben ismerősek, és hét leginkább a saját életemből. Remek kis film. A DeLorean megemlítése is tetszett... :))) De ez már egy másik történet ;)) Amúgy meg tényleg tetszett, függetlenül az 1985-ös Vissza a jövőbe című filmtől. Ami viszont a kedvencem. Ó, hogy ezt már említettem vagy ötször? :))