Most én miért nem alszom? Miért kell nekem késő éjszaka is fennmaradnom és hülyeségeken gondolkodnom?
Lare, szerintem Te tudod, min jártatom már megint az agyam. Te mindent tudsz, kitalálod a gondolataimat, legyen szó bármiről is. Bárcsak másokkal is így lenne. De néha azt kívánom, hogy ne tudják kitalálni egyetlen szóból, pillantásból, vagy akármiből, hogy mire gondolok. Mert az rossz. Mert akkor a titok nem titok többé. És nekem nem marad semmi, ami csak az enyém és senki másé.

Néha úgy érzem, hogy csupa új dolog történik velem, új kalandok és izgalmak, új gondolatok és érzelmek. De máskor éppen az ellenkezőjét érzem: ugyanaz történik velem meg minden alkalommal. Egy örök körforgás, amiből nincs kiút. De miért gondolom egyszer ezt, másszor azt? Miért?
Miért... Na, ez egy olyan kérdés, amire még nem találtam választ. Mert nincs rá válasz. De miért?...
És velem miért történik mindez? Ezen felesleges mondjuk elmélkednem, mert ha most elmegyek aludni, akkor reggel frissen, vidáman és jókedvűen fogok felébredni, és akkor nem lesznek ilyen gondolataim. Napközben sose vagyok komor vagy szomorú. Most se vagyok. Ma kora délután is valami ilyesmi járt az agyamban, csak a figyelmemet elterelte valami. Ültem a szökőkút mellett, és néztem, ahogy a vízcseppek gyöngyöznek a fényben, ahogy szétpukkadnak és egy nagy toccsanással visszaesnek. Később vettem észre csak, hogy ugyanezt nézte. Te jó ég... Nagyon korán van... Megyek inkább aludni...


Jó éjt! :))