Háhá, ezt most szereztem nemrég az egyik osztálytársam honlapjáról... :)))) Olyan ééédes, nem? :))

Most hívott Lare telefonon, és már az is egyből mosolyt csalt az arcomra, amikor megláttam, hogy telefon kijelzi a nevét. De komolyan. Tök jó volt vele beszélgetni. Rég láttam. Igaz, Einont is és Morgant is. Azért tudnak nagyon hiányozni, hiába beszélgetek velük a chaten. Mert az úgy nem az igazi. Einont már ugrasztottam, hogy össze kéne hozni megint egy ilyen talit és anyu is mondta, hogy hívjam meg őket nyugodtan, csak hát a szobám kicsi, pláne most az új szekrény miatt, aztán meg mehetnénk máshova is. Millenáris Park, Mammut, Westend, egy fagyizó, vagy mittudomén, akárhova, ami szabad levegőn van.

Senki nem fogja kitalálni, hogy ma mit olvastam sunyiban a pad alatt az unalmas rajzórán... Fejezetek az Analízisből - Egyetemi jegyzet... Na, jellemző... A legrosszabb matekos vagyok az osztályban, és ilyenekre vetemedem. Tulajdonképpen csak a Cauchy-féle konvergenciakritérium érdekelt, de aztán a nagy lapozgatásban leragadtam a halmazoknál.
Ööö... ugye senki nem fog hülyének nézni, ha azt mondom, hogy igenis érdekes volt? Chara inkább nem szólt semmit... :P
A fedele kissé érdekesen nézett ki, de pár perc radírozgatás után fehér lett, mint újkorában, vagy legalábbis csak sejtem, hogy hogy nézhetett ki újkorában... Remélem, Airun nem fog megharagudni, hogy egy kicsit rendbe szedtem a fedelét.

Kissé át lett rendezve a szobám. Kaptam egy kis fehér szekrényt, hogy a cuccaim jobban elférjenek a szobámban, dehát most megint nagyon zsúfolt lett... Vagy a sok kacattól őrülök meg, vagy attól, hogy nincs egy olyan hely a szobámban, ahol normálisan el lehetne férni... Hm... Nehéz az élet... :)))
Anyu ki akarja kukázni a kedvenc zöld szőnyegemet. Merthogy megtört két helyen és hááát érdekes látványt nyújt... De én szeretem, és különben is, a szobámban azt tartok, amit akarok, úgy ahogy akarom, mert az az enyém. Csak kár, hogy ezt ők nem így gondolják... :PPP

Ma beszereztem két ötöst irodalomból, de hogy a tegnapi napról is essen szó, még azt is elmondom, hogy tegnap is kaptam két ötöst irodalomból... :)) Ööö... vagy az nyelvtan volt?  Na mindegy, hagyjuk. Néha beáll nálam az agyzavar, meg a rövidzárlat.

A mai napom alapjában véve nem volt rossz. Viszont egész nap gyötört egy furcsa és kellemetlen érzés, amolyan gyomorszorító, "vááá miért nyaggat mindenki éppen most?" típusú érzés. Nem volt kellemes. Körülbelül húsz perccel ezelőtt múlt el.
Hát igen, ha nincs mit írni a naplóba, de mégis valamit írni kell, akkor általában így néz ki... :P

A nap egyik legfontosabb eseményét Katie éppen a chat topicjában akarta megörökíteni, ami végül sikerült is, csak hát azért megszenvedett a felirattal... Sevnek akarunk boldog születésnapot kívánni, és ez most azért van jelen időben, mert még nem jött a chatre... Így hát várunk... Támadt persze rögtön pár jó ötlet: elbújunk, hogy a sarokból hirtelen előugorva odakiáltsuk Severynnek: "MEGLEPETÉÉÉS" ...

Most tulajdonképpen nem tudom, mit akarok írni, csak úgy írok. Igen, tudom, hogy ez a mondat a valaha hallott legértelmesebb mondatom volt, de pillanatnyilag jó kedvem van. Ez ritka pillanat... :)))
A chat pang, úgyhogy csak nézegetem mások szövegeit. Bár az utóbbi hetekben, napokban rászoktam arra, hogy úgy nem nagyon szólogatok közbe, hanem csak nézegetem a hozzászólásokat. A fórumban is ritkulnak a hozzászólásaim. De hogy miért van ez, nem tudom.
Most megint versíró hangulatom van. Jajj... Volt már, hogy sírni kezdtem egyik-másik versemen. De most jut eszembe, egy csomó versem eltűnt a gépről. Nem, kivételesen nem vírus, mert akkor még nem volt netem. És nem is töröltem le... Na mindegy, ez a régi számítógépek rejtélye. Legalább olyan, mint amikor Einonnal egy régebbi talin nagyban egyetértettünk, hogy a fogunik néha szokott zsibbadni. Nos, ez egy érdekes folyamat... A többiek elkerekedett szemekkel néztek ránk, aztán nevetni kezdtek... Pedig ma is zsibbadt tesiórán a fogam (első lettem futásban, messze az első :)))) és hát egyből Einon jutott az eszembe.

Háh... Chat az van, Ket is, aswyx is, meg úgy mindenki. Chara nem jött. Hmm... Érdekes gondolat, hogy én nem olvashatom aswyx kérésére Ket naplóját, de ellenben mindenki más olvassa az enyémet... Bár mondjuk ennek éppen ez lenne a lényege, úgyhogy megint hülye vagyok... :))) Az angol leckémmel gyötrődöm. Airun szerint meg kéne tanulnom végre normálisan angolul... Igaza van, de lusta vagyok tanulni. És miért? Mert folyton a számítógéppel vagyok elfoglalva... Ennek nem lesz így jó vége. Megint eltelt egy év, és itt vagyok évvégén 3,4-es átlaggal. Tavaly éppen négyes voltam. Bár fizikából most tudok javítani egy házidolgozattal, amit már most el is kezdek. Hajjaj... Drukkolni ám nekem! :)))

Ezt a képet a Charaval közös honlapunkról csórtam. Méghozzá azért kellett csórni, mert nem az én részlegem alá volt berakva, hanem Chara kedvenc képei alá, úgyhogy elmentettem gyorsan, mert megtetszett. Kár, hogy a pókokkal együtt a pókhálókat is rettenetesen utálom, de azért ez a kép egész jó... :))

Ma először is úgy kezdődött a napom, hogy remegő kézzel, görcsbe rándult gyomorral mentem suliba, rettegve attól, hogy a délutáni találkozó hogy fog elsülni. Nem is tudom már, hogy mitől féltem, talán leginkább attól, hogy még hülyébbnek nézek ki, mint amilyen vagyok... A kidebbségi komplexus hátránya... Charanak mondtam, hogy kettőkor lesz a tali a Mammut előtt, erre felvilágosított, hogy "te szerencsétlen, akkor még óránk van!". Erre még jobban bepánikoltam, mert az utolsó óránk pont osztályfőnöki, és hát az osztályfőnökünk nem éppen az a jószívű, "tudokbánniagyerekekkel" típus, és még utálja is mindenki. Törióra végén már nagyon rosszul voltam a gondolattól, hogy aswyx (avagy más néven Airun) hiába vár rám, mert én csak három körül érek le, de végül előadtam a hattyú halálát és szabad utat kaptam. Hmm... Airunnal találkozni felettébb kellemes időtöltés. Továbbra is az a meggyőződésem, hogy jó fej srác, jó humora van, lehet vele sokmindenről beszélgetni, még komoly dolgokról is, amin mindketten meglepődtünk... :)) Persze amíg a szüleim abban a boldog tudatban ültek itthon, hogy füzetet mentem venni, addig én vígan cseverésztem Airunnal, csak kár, hogy egész végig meg se mukkantam szinte... Ez mondjuk nem volt valami szívderítő, dehát hirtelen semmi odaillő nem jutott eszembe, leblokkoltam, meg szóval hát van ez így. Airun rengeteg kolis sztorit mesélt, sok vicces és kevésbé vicces történetet, és meghökkentő sztorikat, amik - meglepő módon - a koliban történtek. Beszélgettünk egy csomó mindenről, pontosabban ő beszélt, én nagy figyelemmel hallgattam. Kölcsönadta az Analízis jegyzetét, amit az erkélyen tárolt, ezért eléggé érdekes állapotban volt, de azért még olvasható. Bele-belenéztünk, de nem volt túl szívderítő látvány a sok szám nélküli képlet, egyenletek sora, és miegyéb... Vááá... Aztán szomorúan vettem tudomásul, hogy már négy óra van, vagyis fél óra múlva el kell indulnom haza. Ha megláttunk egy-egy szerelmespárt, undorodva néztünk össze és élvezettel néztük, ha összevesztek valamin. Sajnos egy galambpár újbóli összekerülését nem tudtuk megakadályozni, akárhogy is szuggeráltuk őket gondolatban, de ezen nem sok időm volt elmélkedni, mert haza kellett mennem. *Sniff* Esküszöm, fájt a gondolat, hogy egyedül kell hazajöjjek... Mármint nem azt szerttem volna, ha hazajön velem, hanem ha még beszélgetünk. De valószínűleg ma fenn leszek a chaten és akkor este is dumálunk még, persze csak ha fenn lesz a chaten. Dehát mikor nincs ő fenn a chaten? :)) Mostanában olyan elhagyatottnak érzem magam, de szerintem a depressziótól még messze vagyok nagyon. Van mellettem néhány hasonló jó humorú kedves emberke, akik igyekeznek felvidítani. Szóval akkor ma a chaten... :))