Huhh... Ez kemény menet volt...
Elejétől a végéig koromfekete varjúcsapatként énekelni egy két órás oratóriumot nagyon megerőltető dolog... A koncertet felvették videora azzal a felkiáltással, hogy viselkedjünk normálisan, mert a film el lesz adva TV-hez meg egyéb helyekre...
Gábor mindenféle pofákat vágot nekünk, miközben elegáns frakkban vezényelt, mi meg csak énekeltünk és énekeltünk és élveztük, hogy a hangunk szárnyal a Zeneakadémia Nagytermében...
Lare is eljött, de el kellett mennie hamarabb... VBalószínűleg ezért nem láttam a tömeben, hiába kerestem, de ő látott engem. :))
Apával véletlenül találkoztam kint az épület előtt... Negyedórával a koncert előtt vett jegyet... :P
Anyu és Viktor is jöttek és a második sorból nézték a kórus szerencsétlenkedését.
Jövőre a Carmina Burana-t énekeljük valószínűleg latinul. De az is lehet, hogy kórustag leszek és akkor nekem is lesz szép piros sálam... De akkor jó sok koncerten veszek majd részt... :PPP
Nem is tudom, hogy érdekel-e engem az éneklés és a zene. Sok kedvem van az ilyenekhez, de az én világom az újságírás... Erről jut eszembe: el is kezdhetném írni az iskolaújság cikkeit... Jaaaaj....