Háteznemlehetigaz... Kimegyek a konyhába, hogy maíg az ebéd elkészül, elmosogassak, mert a múltkor le lettem szólva, hogy semmit nem vagyok hajlandó csinálni. Kimegyek, és nekiállok, hogy a sok mocskos, joghurtos, tejfölös, tésztás tányért és poharat elkezdjem elmosni, amikor enyám rámüvölt, hogy menjek már onnan, mert épp mosogatni akart. Mondtam neki, hogy pont ezért jöttem, de finoman elküldött melegebb éghajlatra. Ahogy azt anya és lánya közt szokás. Húsz perc múlva utánam üvölt, hogy szégyellhetném magam. Nagy nehezen kiböki, hogy azért, mert nem mosogattam el. Hát most akkor én vagyok a hülye, vagy ő nem normális? Miért nem tudja eldönteni már végre, mit akar? Ha azt akarja, hogy mosogassak el, akkor jöjjön a szobámba, és kérjen meg, hogy mosogassak el. De még csak rám sem kiabál, hogy azonnal mossam el azokat a rohadt tányérokat, hanem egyből morogni, üvölteni, harapni kezd, hogy minél jobban fájjon. És akkor ezek után és még szégyelljem magam? Rendben...