Láttalak Téged szárnyak nélkül,
Ahol a világ végleg elsötétül,
Láttalak Téged porrá zúzva,
Szárnyaidat magad után húzva,
Minden csupa bűn és kétség,
Láttalak Téged: hol jársz rég?
Láttam magamat elhagyottan,
Mint egy féreg, csúszva a porban,
Siránkoztam, nyögtem és sóhajtoztam,
Láttam magamat és undorodtam.
És ahol minden egyesül végül,
Láttam magamat szárnyak nélkül...
2004. november 4.
Snuffles
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
