Anyuval végül elmentünk a boltba összevásárolgatni ezt-azt, hogy ne legyen üres a hűtő. Volt közben egy két érdekes párbeszéd köztünk...
Anyu: - Vegyünk zsemlét. ... Ne! Inkább mégse, rengeteg van otthon.
Én: - Oké, nekem mindegy.
Anyu: - Vagy te még eszel délután szendvicset?
Én: - Nem, nem hiszem.
Anyu: Jó, akkor vegyünk négyet.
...
A zsemlés szerencsétlenkedés után valami kárpittisztító akartunk venni, mert a macska tegnap éjfél körül sikeresen feldöntöte a legnagyobb cserepes fikuszunkat és minden csupa föld, főleg a fotel és a szőnyeg.
Én: - Nézd, itt van kárpittisztító.
Anyu: - De ennek olyan műanyagszaga van...
Én: - Akkor nézd meg ezt. Vérnarancsillata van.
Anyu: *megrökönyödve néz rám* - Papayás nincs?
...
Áááá, nem néztek minket hülyének, amikor úgy kezdtünk el röhögni egyszerre, hogy majd meghaltunk a nevetéstől. :))))))
