Rövid párbeszéd anya és lánya közt:

- Nem jössz el velem a boltba?
- Dehogynem, csak elzárom Mozartot és már megyek is...
- Jó.
- De mondd anyu, hány olyan - művelt - emberrel találkoztál valaha, akik Mozartot hallgattak volna, mert épp unatkoztak? *teljes lelkesedéssel, hadonászva* Hááány olyan emberrel?
- Na, öltözz, mert szeretnék menni...

Ennyit az intellektuális beszélgetésről... Egyszer nekikezdtem, hogy tárgyaljak vele egy kicsit Freud-ról, elvégre ő szociálpszichológiát meg pszichoanalízist tanult nem is olyan rég és gondoltam, akkor - ha már engem érdekel mindez - tud néhány dolgot mondani, ami úgy engem is érdekel. Hát érdekes lett a vége. Na de mindegy is... Úgyhogy nekiálltam keresni Nietzsche vagy Freud által írt akármiket keresni, de újfent semmit nem találtam. Ma viszont elmentünk egy kisebb könyvesboltba és megvettük nekem a 'Miben tévedett Freud?' című 803 oldalas, 7-8 cm vastag könyvet, hogy legyen mit olvasnom. Beleolvastam, aztán vigyorogva közöltem anyámmal, hogy ez nekem kell. Elszörnyedve végignézett 167 centis önmagamon, ahogy ott állok kezemben a hatalmas könyvvel és vigyorgok eszelősen - tudod Snuff, ez olyan vigyor, amitől az embernek menekülhetnéke támad - aztán végül a kasszához mentünk és megvettük. Most meg itt ülök és már előre fenem a fogam, hogy mikor lesz egy szabad délutánom, hogy olvashassam. A suliba nem tudom bevinni, hogy az óraközi szünetekben olvasgassam, mert aligha fér el a táskámban még ez is, sok más vacak mellett. De ez most mellékes is.
Ehh, szóval ezek vannak... A cseten meg kirekesztettek minket Attilával szolidan... Nem kaptunk opot... :)) (Kérni ugyanis nem tudok a botoktól, annyira viszont nem éreztem fontosnak, hogy megemlítsem... Így jár, aki... Na inkább vessen magára :))) )