Valamelyik nap - na jó, ez nem teljesen fedi a valóságot, mert nem is mostanában volt, hanem legalább két hete... - találtam az egyik üzletben füstölőt. Mindig is szerettem, mert nagyon kellemesen elbódították az agyamat olyan szinten, hogy nem tudtam a tanulásra figyelni, csak arra, hogy valami erőteljes illat kúszik fel az orromban és egy kicsit megfulladok. Naszóval láttma ilyeneket, méghozzá ópiumosat. Gondoltam, egy-kétszáz forintot igazán megér, meg aztán kisebb mennyiségben tényleg emberi orr számára is fogyasztható, hát vettem. Mindmáig ott porosodik a kis vékony dobozka a polcomon... Erről ennyit... Aztán a nővéremtől is kaptam egy kis dobozkával, úgyhogy most el vagyok látva ezekkel. Egyébként még a szélcsengőért bolondulok, van kettő is a szobámban. Egy közvetlenül az ágyam felett - bele is verem mindig a fejem, ha hirtelen kiugrom az ágyból, mint Micimackó - meg egy a szoba közepén himbálódzik, ugyanis a csillárról lóg lefelé. Ha a tapétát sikerülne lekaparnom és kifestenem a szobámat - mondjuk vagy (szigorúan sötét) narancssárgára, vagy valami más meleg színnel (a kékből és a citromból már elegem van, ugynis az volt a régi szobámban) - szóval akkor meg lennék elégedve a szobámmal. De egyébként ha lesz saját lakásom, akkor abban sötétbarna antikbútorok lesznek és fehér falak, vagy bézsszínűek. Vagy tejeskávé színűek. Márpedig lesz saját lakásom. Most is van, de azt el fogjuk adni egy-két éven belül, hogy abból két kisebbet vegyünk - plusz kölcsön - és akkor az egyikbe beleköltözhetek egyetemistaként. Mert márpedig én egyetemista leszek. Hűdesokatpofázokfeleslegesen...