Hosszú, fárasztó és nagyon kellemetlen napom volt. A hangulatom borzalmasan rossz. A napom eleve azzal kezdődött, hogy majdnem visszaaludtam, ami ugyan hat igazolatlan órával járt volna, de legalább nem zúztam volna szét a térdemet. De ez már később volt... Negyedórával később jövök ki a kapun, látom, Chara ott áll és még a busz is jön, hát elkezdek futni felé, hogy ne késsünk el. Éppen rohannék át az úttesten - tudom, hogy nem szabad meg izé, de akkor is... - amikor megcsúsztam és egy ügyes mozdulattal először is majdnem bezúgtam a busz alá, egy másik ügyes mozdulattal - amit ugyan nem én követtem el, de attól még ügyes volt - majdnem elütött a mögöttem lévő autó és egy harmadik ügyes mozdulattal a teljes testsúlyommal nekiestem a járdaszegélynek és összezúztam a térdemet. Ojjé. Egy-két órát végigültem bent a suliban, aztán egy franciadolgozat után úgy döntöt a lábam, hogy most begörcsöl és megmerevedik, úgyhogy kilépőt kértem és hazajöttem. Még jó, hogy közel lakunk. Elkezdtem Stephen Kinget olvasni itthon és borogatást tettem a lábamra, de hamar lankadt a figyelem. Aztán anyu hazajött, elment boltba és elaludtam. Estig aludtam, amikor felmentem a csetre egy picit, hogy körülnézzek. A nickem bent volt 11-ig, de én kábé csak húsz percig ültem ott. És kábé senki nem volt rám kíváncsi, úgyhogy kiléptem onnét. Egyvalaki érdeklődött felőlem igen élénken. Bár mondjuk elbúcsúzni ő se búcsúzott el, csak elhúzott, úgyhogy nyekk. Ma ilyen önsajnálós napom van, bocs. Remélem, holnapra elmúlik.