Fényképezés ürügyén sétáltam egyet odakint. Kitisztult kissé a fejem. Visszajöttem, de rájöttem közben, hogy annyira lefoglalt végül a fényképezés, hogy elfelejtettem gyakorlatilag gondolkozni a dolgokról, miközben lépkedek a rikító neonfényű lámpák alatt, ahogy az szokott lenni magányos estéken... Naszóval nekivágtam, még mielőtt visszajöttem volna és csak néztem a vizes leveleket, lekaptam őket, néztem a lámpafényben lepottyanó kövér vízcseppeket, az ázó betont, és így tovább. Koromfekete odakint minden. És csak ezután jöttem vissza. Einon sehol. Morgannel és Melgriddel beszélgettem, de hamar elmentek, mert ők is unták magukat - nem vagyok valami jó beszélgetőpartner - Melgrid meg amúgyis fáradt volt, úgyhogy egyedül maradtam. Csodálkoztak a suli miatt. Végül mostanában lementem a csetről és most épp várom, hogy kifolyjon a víz és mehessek fürdeni és végre aludni. Bár szívesebben kószálnék még egy órácskát magamban az utakon, mert imádok az út közepén sétálni éjszaka, de nem tehetem. Vannak efféle perverzióim. ;) Au revoir.