Jaaaaj, annyira nincs kedvem írni! Minden időmet azzal töltöm, hogy írom a novellámat, mert most jó ötletem van és el tudok szabadulni végre a bélyegtől, miszerint csak HarryPotteres kis vicikvacak fanfiction-öket vagyok képes írni. Na jó, ez így persze nem igaz teljesen meg más szavakat is akartam használni, de most ennyire futja tőlem. Viktor teljes hangerőn üvölteti a 350 ezer forintos masináján meg rohadt nagy hangfalán Az Operaház fantomjának a zenéjét, ami meglepően kellemes és tecc. Cupák el akar rángatni a Madách Színházba, hogy nézzük meg. Nem kellett rángatni, mert imádok színházba járni, úgyhogy meg is néztem, mikor lesz az előadás, melyik napokon és hánykor. Már nem sokáig lesz, igyekezni kéne, kisasszony, de mindegy... ;)
Egyéb dolog. Én komolyan nem tudom, mi van Lunával és Charaval, de elkeserítő a helyzet... Ehh. Valami furcsa van a szemükben, amit nem tudok megfogalmazni, de nem tudom, mit jelenthet, csak mindössze aggódom értük. Lehet, hogy feleslegesen, elvégre nem is kéne velük törődnöm, de... de mégis ott van ez a de.
Anyutól kibuliztam egy pszichoanalízissel foglalkozó könyvet, mert a könyvtárból nálunk ilyet nem lehet kölcsönözni, pedig ELTÉset is találtam, pont azt, amiből majd én is tanulni fogok, ha felvesznek oda. Majdnem kivettem, hogy elolvassam, mit fogok egyetemen tanulni, de végül nem vett rá a lélek, hogy mégis kivegyem. Majd lyukasórákon böngészem a könyvtárban, úgyis lesz egy csomó.
Nem tudok még miről írni drága Szilvám, de hogy meg tudd csinálni azt a forgatókönyvet és tudd, mi van velem, blogolok, "mintálat". Jajj és nagyon köszönöm szépen a fénymásolt rajzot, ki lesz rakva a szobám falára dísznek, mert imádom, ahogy rajzolsz, tök tecc és ügyes vagy.
Máskülönben meg... A hétvégén a Falut néztem moziban, tetszett, hosszabb leírásra most képtelen vagyok. Vasárnap Baluval csatangoltunk délután a városban és találtunk egy futórendezvényt, vagy mijaszart, ahol lufikat osztogattak, rengeteget meg egy csomó olcsó édességet. Franciadrazsét és Duna-kavicsot (nem a követ, hanem a csokit...) ropogtatva vágtattunk át az embertömegen, bár néha elhagytuk egymást, de azért... tök jó volt. :) Azon nevettem a legtöbbet, hogy megyek megyek a tömegben, Balu sehol, mire kinyújtom a kezem csak úgy a vakvilágba és elkapja, majd összevigyorgunk és úgy vágtatunk tovább. Volt az egészben valami, ami tetszett. :)) Rengeteget fényképeztünk, tűzoltókocsival is, meg mindenhol. Voltunk a Terror Házában is ami naaaaaaagyon jóóóóóó! Fú, érdemes oda elmenni. Régi felvételek akasztott emberekről, gyilkolási módszerekről, nagyon szép, megindító, szomorú és ... szóval érdemes megnézni. Nem a gyilkolási módszerek voltak szépek, ehh, hanem az egésznek a szomorú, gyászor hanguata, a Könnyek terme, a sok név és érem és hátramaradt levelek, ilyesmik. Majd még anyut is elrángatom, mert meg kell néznie. Diákigazolvánnyal amúgyis ingyenes vasárnaponként. Most bezzeg annyira belelendültem az írásba, hogy még tudnék írni sokmindent, de kiürült az agyam, pedig most lenne kedvem írni. Mindegy, folytatom a novellámat. Ja és az AMH szervez egy találkozót, de félek elmenni. Tök új vagyok ott, minek pampogjak nekik. Le is hurrogtak mindig. Ezzel is úgy vagyok, mint a blogol.hu-s talikkal. Félek tőlük. Félek, hogy lenéznek és... izé. Nm tudom, állandóan szorongok valami miatt. Nem megyek talira és kész, legfeljebb, ha anyum azt mondja, hogy de igenis menj... :P Ehh, ezt jól átgondoltam... No, megyek novellát írni.
