Fél hétkor reggel kipattantam az ágyból, üdén és frissen, hogy megigyak egy kávét, felöltözzek és elindulhassak iskolába. Nem túl nagy kedvvel, mit ne mondjak. Hétkor lecsámpáztam a megállóba, eleget téve ama kérésnek, hogy pontosan érkezzek minden reggeli talira, amikor együtt megyünk Charaval suliba. Nem túl fontos információ (kábé olyan jelentőséggel bír, mint a mai megnézett filmben az, hogy Helsinki Finnország fővárosa...), de ma egy piros ing volt rajtam fekete nadrággal, amihez a kinti időt számításdba véve fekete bőrkabátot vettem. A táskám is persze piros, fekete szegéllyel, tehát ez így érdekes párosítás volt, és igen, készülök a Mikulás-napi partira... Na, de félretéve a komolyságot, folytatom. Az első óránk legkedvencebb osztályfőnökünkkel volt, és rögtön egy klassz kis fizikadolgozattal indítottunk, amihez persze az osztály pontosan 100%-a egy picit sem konyít, ezáltal a dolgozatok több, mint 100%-a (jó matekos vagyok) pokolian, pokolian rosszul sikerült. Miután túléltük és beadtuk, mert igenis lehetséges túlélni egy fizikadolgozatot, lekörmöltünk ezer meg ezer feladatot, majd kicsöngetéskor halk sóhajokkal elhagytuk a termet, annak reményében, hogy valami jobb következik. Tévedtünk. Franciaórán majdnem egész órás dolgozatot írtunk, minden franciául és ronda kézírással szerepelt az elénk tett lapon, de kivédtem az akadályokat és hibátlanul megoldottam a feladatokat és válaszoltam is rájuk, milyen meglepő: franciául. Az előre rettegett történelem órával folytatódott a napunk, ami még csak most kezdett elkezdődni, némi osztáálytársakba való élet bevarázsolásával. 50 perces témazáró dolgozat következett, két század főbb eseményeiből, részletezve és mindenre alaposan kitérve. Egész jól sikerült, már ami engem illett. De azért várjuk csak ki a végét. A magyaróra, pontosabban nyelvtan már sokkal inkább emberibb formában zajlott, sokat macskakapartunk a füzetbe és meg lett tornáztatva az agyunk, de innen legalább mosolyogva távoztunk. A testnevelés óra egyenesen a Pokol volt, csak kevésbé volt meleg. A jéghideg szélben ácsorogtunk odakint tíz percet bemelegítés gyanánt, majd két és fél perc alatt le kellett futnunk egy nagy távot, vagyis kétszer megkerülni az iskolát. Namármost, aki látta már a sulimat, az most képzelem, milyen fejet vághat. Több, mint két kilométer volt. Tíz másodpercenként csökkent az adható jegy értéke és a legjobb eredmény is a legfelső határ alatt volt, magyarul mindenki egyest kapott, kivéve néhány embert, akik szerencsésen bevetődtek viszonylag hamar a tisztelt tanárnő területére, hogy jelezzék, kész vannak mindkét körrel. Aztán nekiálltunk kimelegedve és fújtatva pihenni a jó hűvös szélben, majd kézilabdáztunk egy kicsit még odakint. Visszafelé és a nap hátralévő részében úgy köhögtünk, mint a tébécések. Iszonyú volt hallgatni. Azt hittük, ezután már csak jó dolgok jöhetnek, de egy iskolában nem várhatunk el ilyesmit. Matematika óra előtt lementem a szekrényemhez igazgatni a szekrényemet és a lakatot, de sikeresen elvágtam az ujjam egy fémmel és egész matekórán úgy lapozgattam a füzetemet, hogy észre sem vettem. A négyzetrácsos füzet némelyik lapja most szép piros pöttyökkel van díszítve, de csak mert a piros pöttyös az igazi. Angolórán társasjátékoztunk, nem értettem a játék lényegét a legkisebb túlzással sem, mert érthetetlen volt, de egyébként magyar volt, de mindegy. A magyarázás is magyarul történt, de én nem hablaty magyarszka, ezért sajnos nem értettem. Egyébként majdnem el is aludtam. Csak arra vágytam, hogy hazamehessek és ledőlhessek kipihenni mindezt. Hazamentem/jöttem, megebédeltem, majd anyuka kitalálta, hogy menjünk el nadrágot venni és akkor tud venni a városban kulcskarikát a faliszőnyeg felakasztásáshoz. Nem kivégezni akarjuk a szerencsétlent, hanem csak feltenni a falra, elvégre azért faliszőnyeg. Vettünk nadrágot és kulcskarikát, sőt még gyöngyöket is, mert nagyon kreatív vagyok és szeretek gyöngyöket fűzögetni. A nyakamban is van egy nyaklánc, ami gyöngyből van, de az pont nem én csináltam, hanem az egyik barátnőm barátnője, aki szintén nagyon kreatív, de ő fest is, gyöngyöt fűz, rajzol, mindenféléket alkot és amilyennek megismertem, aranyos. Egyébként lánya is van, aki a nagyon különleges Fedra (azért nem hiszem, hogy Phaedra-nak írja, mert az a mondabeli alak, ez pedig a magyarosított változat és én tudom, ki volt Phaedra, és ezért büszke vagyok magamra :P) nevet viseli. Egyébként meg nem nézném ki belőle, hogy van lánya, de nem is ez volt a lényeg, hanem, hogy vettünk gyöngyöt és kész. De hazafele jövet már nem hazajöttem, hanem egyenesen Charaékhoz, hogy megnézesse velem a Die Hardot (Chara és Snuffles szerinti magyar fordítás okosan és ésszerűen: halj meg nehezen! :))) ). Nem is tudom, mi tetszett jobban a filmben: az izzadt és mocskos zsaru bájmosolya, vagy a főgonosz pökhendi és gúnyos arckifejezése, amikor robbantgatni akart. Mindkettőt bírom. És akkor hazajöttem és azóta is itt ülök az asztalomnál és nagyban "tanulok" a holnapi földrajz dolgozatra. De előtte ezt még begépeltem.