<agymenés>
Szösszentem egy novellát. Még tegnap este fejeztem be, holott agyilag kész hulla voltam egy rettentő nyavalygós tízpercem után (merhogyénsemmitnemtudokmagamtólkitalálniésizémerutálokszerepjátszanimostanában) meg az Austin Powers nemtudomhányadik része után, de attól még egész normálisra sikerült a novella. Kicsitp ontosan olyan, mint egy szomorú melódia, szerelmmel, kandallóban égő tűz fényével, hópihékkel, amik az ablakra tapadnak, szóval most minden ilyen érzés kijött belőlem és beleírtam alaposan. Aztán hajnali fél egykor Airun is előkerült, úgyhogy dióhéjban előadtam neki is, hogy mi volt velem egész nap, meg hogy olyan álmos és fáradt vagyok, hogy a monitorra dőlve fogok elaludni, de végül nem nagyon preferálta az ötletemet, hogy hajnali egykor elmegyek aludni, dehát nem akartam ottmaradni, mert balhéztak volna anyuék, hogy még mindig ott ülök és pötyögök. Aztán ráfogják, hogy aludni sem tudnak, mert püfölöm a klaviatúrát, de ők meg kora reggel nekiállnak csörömpölni a konyhában, reggelikészítés és kávéfőzés közben, én meg attól nem tudok aludni, de végülis mindegy. Dehát ettől szép az élet, nincs benne semmi harag vagy gonoszság, csak csupa jó dolog. Ehh és miket nyomatok itt már megint... Na mindegy, most ilyen kedvemben vagyok. Anyuék elmentek délután kettőre valahova, mert ingyen kapunk egy négyszemélyes utazást akárhova, ha megnéznek valami előadást, és nem teljesen értem ezt az egészet, de ha így van és nem átbaszás, akkor örülök. Mostanában Einonnal mintha kevesebbet beszélnénk, mint ezelőtt. Jó tudom, sokminden változott nyár óta, meg mostanában is, de azért akkor is hiányoznak például az oldalakon át tartó chatelések, vagy az, hogy talizunk és elmegyünk valamerre kószálni, bár ez utóbbi sajnos a tanulmányi átlagom növelése érdekében nem fog túl sűrűn összejönni, de majd igyekszem megoldani, hogy tanulok is és történjen is valami. Nos, miután teleírom a blogot mindenféle üres szóval, aminek kábé semmi mondandója nincs, tökre elégedett agyok. Másoknak csak üres szavak, nekem pedig egy komplett leírás mindarról, ami bennem kavarog. (Nem az előző napi vacsorára gondolok...) Ezt persze megmagyarázom, mert most nem arra gondolok, hogy mik történtek velem, hiszen azok éppenhogy nem üres szavak, ellenben az ehhez hasonló, hülye magyarázó mondatok mind arra valük, hogy legyen valami, amivel kitöltöm az apró hézagokat és teljessé teszik ezt a bejegyzést. Azt hiszem, néha még én sem értem, miről beszélek, de érdekes módon a magyartanárom minden szavamat érti. Jutalmul viszek neki hétfőn pár kinyomtatott verset még, mert mondta, hogy szeretné őket megtartani és meg hálásan mosolyogtam rá és biztosítottam, hogy ha valóban így van, akkor még hozok, mert tökre jólesett, amit mondott. Bár a leírtakon kívül most különösebb mondanivalóm nincs, azért még hadd írkáljak, mert más tevékenységet nem tudok folytatni emberek hiányában. Arlen és Bandáj (Cupák nevezte el így két-három évvel ezelőtt, mert szerinte ez jobban hangzik, mint a Bandi...) ugyan itt vannak, de velük valamiért nem tudok kommunikálni úgy, hogy az számomra is kielégítő legyen, szavak hiányában. Ilyenkor gondolkozom el, mármint ilyen mondatok után, hogy vajon ébren vagyoke, mikor ezeket írom. Szerintem nem.
Nahh, most meg körülnéztem hirtelen az asztalomon, és megakadt a szemem egy könyvön. Négy könyvet foglal magában és körülbelül hat centi vastag. Hmm, egyik írót sem ismerem, de szerintem annyira unni fogom magam, hogy két nap alatt kiolvasom. Egyébként Szilva azt mondta, hogy majd elolvastatja velem a vámpíros könyveit, ami mindenkinek a kedvence, de eddig ennek nem láttam nagyon nyomát, de tulajdonképpen nem is nagyon baj... Végülis Tolkiennel és Rowlinggal is így voltam: nagyon nem akartam elolvasni a könyveiket, és végül egész megszerettem a legismertebb alkotásaikat. Nah, ha mg ezek után most beáll a sorba Darren Shan, akkor megint nem az lesz, amit én akarok. Na mostmár befejezem, mert túlcsordult az agyam.
</agymenés>