Ah... Hosszú napom volt és fárasztó. Airun rohadtul lefárasztotta az agyamat. Volt ma egy kis összeszólalkozásom vele az életviteléről, de nem tudtam meggyőzni semmiről, amit szerintem jobban tudna végezni, vagy nem is tudom, hogy mondjam... A fogalmazási képességem most kábé mínusz egy. Természetesen egy tízes skálán, ami 1-től 10-ig terjed. Szerintem abba kéne hagynia az alkoholizálást, füvezést, drogozást, önsajnálatot és nem otthon dögleni mindig, ha azt akarja, hogy normális élete legyen. Megmondtam neki, hogy ha az kell neki, akkor jövő héten valamikor elugrom hozzá a koleszba és fejbelövöm, hogy ne kelljen még kilenc évet szenvednie. Ennyi idő után a siránkozásaival (mert ezek igenis azok) nem tud meghatni. Miért én keressek neki barátnőt? Kilenc évre minek az neki? Nem akar családot, nem örül semminek és meg akar halni. Hát csak rajta. Egészen nyugodtan. Nem tudom, már hány oldalt, de nagyon sokat írtam priviben neki, és próbáltam felrázni, de ott fekszik a sötét verem legalján, atombiztosan és az istennek se lehet kirobbantani onnét. Belefáradtam a felrázogatásba... Nem is pazarlok erre a témára több betűt. Ma legalábbis biztosan nem. Csak ez most kissé kiborított idegileg.
Ma egész nap koromfekete cuccban járkáltam, ammi tőlem egyrészt megszokott, másrészt szokatlan. Általában nem öltözöm hollónak mert még azt hinnék, darkos vagyok, másrészt a fekete hajam miatt kissé riasztó. De most pont úgy jött össze, hogy fekete hosszú ujjú (mert én ám télen-nyáron hosszú ujjú felsőben mászkálok) és egy fekete nadrág volt rajtam, meg persze a fekte hajam... :P Na mindegy, ez most marhára nem volt lényseges, de sokkal kellemesebb téma...
Máskülönben meg apunál voltam, elvitt Csécsére, szalonnát sütöttünk, macskát simogattunk (majdnem feltűztem a szerencsétlen félszemű kismacskát a nyársra, de végül letettem róla és a hagymát ettem meg kevés szalonnával), rokonokat látogattunk (egyiküket se ismerem, mert nem az enyémek, de nagyon jófejek voltak, fiatalok és aranyosak, idősebbek és nem túl bőbeszédűek, tehát tökéletes és ideális rokonság, csak kár, hogy nem az enyémek... :P ), továbbá kocsikáztunk és sünöket kerestünk a kerítés aljában a mobiltelefon fényénél alkonyat után. Hm, mi mást csináltam még? Reggel háromnegyed tíz körül elindultunk és este fél tízkor értünk haza. Voltunk temetőben is. Még világos volt és a temető sem volt elhagyatott, mint szokott lenni általában. A fekete ruhámban úgy mászkáltam a sírok között, mint a halál angyala. Haza is hoztam pár őszirózsát, amit kidobásra ítéltek, hogy lepréseljem őket, meg néhány csigaházat a kerítésen kívülről, hogy az üres vázat kifőzzem és ecetbe mártás után kifúrjam és szélcsengőnek felakasszam valahova a szobámban. Laréval este még összefutottam a chaten egy negyedórára, de szerinte szerencsétlenséget jelent bármit is elhozni onnét. Mindenesetre akár így van, akár nem, én nem vagyok babonás, de annak örültem, hogy felhívott délután és kerek 16 percen át beszélgettünk. Sokkal felszabadultabb és vidámabb voltam, mint máskor. A vidéki levegő jót tett nekem. Azt hiszem, leköltözöm majd valahova vidékre pár év múlva, mert ott sokkal jobb lenne nekem. Nem túl messze a fővárostól, mert azért mégis, de Gödöllő vagy Érd messzeségéig biztos. Hm, ez nem is volt értelmes, de én azért még kábé értem... Szóval ezek történtek ma, amik fontosak és le kellett írnom őket. Rég voltam ilyen vidám tényleg.
Holnap vasárnap és jippé, mert jön Einon és kölcsönadja a Dogmát DVD-n, viszont nyüssz, mert még leckét kell írnom. Valamit valamiért... ;)
