Részletecske... egy naplómból.


"2004. 09. 07.
15:30.

"...Na persze a felnőttekkel való beszélgetés során se az olyan felnőttekkel beszélgetek, akik tipikus felnőttek - vagyis nem veszik figyelembe, hogy valaha voltak ők is fiatalok és gyerekek, de most nem az órai bekiabálásokról vagy csínekről van szó és nem a cigizésről vagy bulizásról. A lényeg az egészben az, hogy a felnőttek 60-80%-a ilyen, de a maradék 20-40% is éppen elég sok ahhoz, hogy pont őket fogjam ki beszélgetőpartnernek. Például, ha ezen gondolkozom, mindig a kenesei néni jut eszembe a szomszédból, akihez egyszer majdnem odamentem beszélgetni. Nem tudom, miért, de késztetést éreztem rá. Ehh, és ez a sok számadat, meg felesleges hablaty, ami itt feljebb van... :))) Nem vagyok tényleg normális, esküszöm... Mindegy, én iyleneken szoktam gondolkozni, mert hát mi mást csináljak például tesiórán, rajzon, angolon vagy kémián? Múltkor egész kémiaórán Rimbaud-t olvastam, de ezt már írtam, mert emlékszem rá. Akkor is olyanokon gondolkoztam, hogy vajon mit érezhetett a költő, amikor ezeket a sorokat leírta. Mit élhetett át, mi forrongott a lelkében, hogy ilyeneket írt... Gondosan megvizsgáltam egy verssort, átértelmeztem magamnak és megint elolvastam. És ez így ment 45 percen keresztül. Borzalmas, hogy néha miket tudok művelni... :))) Néha még magamat is kiborítom ezekkel. És persze este, ha lefekszem, tennivalók százai cikáznak az orrom előtt, kis fekete-fehér filmen és meg sem tudom számlálni, hány és hány ezer képkocka villant át az agyamon, mert olyannyira elképesztő és hirtelen. Most visszaolvastam és röhögtem egy jót :)))"