Szilva... Ehh... Nehezményezem pöttyet, hogy akkor most némi válogatás után ide is be kell másolnom a mostani blogom néhány bekezdését - azért csak néhányat, mert sok gondolat van, amit nem szeretnék mások elé kitárni, de ezt már mondtam és meg is tárgyaltuk - de most a Te kedvedért újra elkezdem itt is a gondolatok lejegyzését, bepötyögését. Egyébként a mai randiból nem lett semmi, mert felhívott a kedvesem (mivel tudom, hogy ezt a szót a pasik/fiúk/srácok/hímneműek nemigen viselik el, mert túl nyálas, ezért maradjunk talán a Balázs megnevezésnél, ha róla beszélek, de térjünk vissza a témához...) hogy csak ötre tud odaérni akárhova, ahol tudunk találkozni, inkább lemondtuk a randevút.
Egyébként meg vettem egy könyvet. Az a címe, hogy A kutya esete az éjszakában. Egy autista fiúról szól. Amikor a tartalomjegyzékben még csak ezt a mondatot láttam, már rögtön tudtam, hogy megveszem. És bár nevess ki, de nekem a tartalom rövid leírása alapján nagyon tetszik a sztori és az első fél oldal is. Még ott beleolvastam, hogy hogy kezdődik. A stílusa borzasztóan tetszik. De nem akarok egyetlen könyvről így áradozni, úgyis mindig azt teszem. Csak talán nem a blogban.
Egyébként érdekes dolog történt velem megint, mert megint sokkal idősebbnek lettem nézve, mint amennyi valójában vagyok. Gondolom, ez egyrészt a hajam színének köszönhető, másrészt - nem merek nagyon ilyesmikre tipppelni, de talán... a gondolataim miatt... Ehh, vajon miért akarok író lenni...? Na mindegy. Ezt azért a mai első franciaórámon nem részleteztem, inkább csak simán felhoztam a "miért pont a franciát választottad második nyelvnek?" kérdésre válaszként a francia költészet szépségeit. Nem tehetek róla, imádom a verseket. Sőt, magyarórán el is kezdtem - látva a leveleit hullajtani kezdő fákat - egy őszről szóló verset, de mivel jegyzetelni kellett, ezért a negyedik sornál megakadtam. Szilva, csak hogy tudd, most azért írok mindenről, ami eszembe jut, hogy normális forgatókönyvet tudj írni... :)) A gondolataimról úgy csinálj jelenetet, hogy közben aranysárga levelű fákat mutat a kamera egy szép parkban, hullanak a levelek és közben ilyen szép gondolatokat olvas fel valaki az én hangomon. Na jó, álmodj királylány... Nem, ez durva volt, elnézést.
Óó, annyi mindenről írnék, de most nem jut eszembe semmi, pedig most aztán lenne kedvem sokat gépelni. Rengeteget. Nem mintha nem írtam volna rengeteg fanfiction-t az elmúlt időben, de azért... Jaj egyébként feltettem internetre azt a versemet, amit a Gyűrűk Uráról írtam. 56 versszakos, sok oldal és végre van egy tárhely, ahol fent van, ha gondolod, kedves Szilva, felteszem, hátha érdekel. Kaptam már rá nagyon biztató véleményt. http://mjuzik.hu/vers1.htm
Nem tudom, így ennyi idő eltelte óta mit tudnék írni. Az előző blogbejegyzésemhez semmit nem szeretnék hozzáfűzni. Nem is fogok, ne is akarjátok, azt hiszem, ez most kimarad a filmből. Majd a Balázsról is forgathatsz külön kis epizódjelenetet, ha gondolod. :))) Na mindegy, megyek vacsorázni, vagyis befejezem az ebédemet. Egyébként a nap csúcspontja az volt, amikor vettem két radírt egy papír-írószer üzletben.
És Szilva...! Az tényleg nem két fiú volt, hanem egy férfi és egy fiú és igenis szépek voltak egymáson. :DDD Na jó, csak kötözködök, nem kell tetszen! Elég, ha én írok ilyen elfajzott dolgokról novellákat. Nem szaporítom a szót tovább, írd a forgatókönyvedet... ;)
