"Mit tehet a szív, mely két felé húz, és fájdalmában fél, hogy kettészakad? Mit tehet a könnyektől áztatott lélek, ha attól retteg vége lesz a boldogságnak? Nem tehet mást - remél, és magányos, sötét éjszakákon párnába temeti arcát, azt óhajtván, hogy könnytengerében nyerjen örök nyugadalmat."
(Carol Hunter-1954)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
