Hű, de rohadt ideges lettem! Nem elég, hogy ilyen labilis az idegállapotom a nagyanyám miatt, még ilyen apróságok is bosszantanak! Felhívott egy kedves ismerősöm telefonon, sikerült lenyugtatnia, nagyon klassz volt, amikor csörgött apám, hogy voltam-e lovagoni. Persze le kellett rakjam a mobilt, de nem tudtak visszahívni, így apámmal üvöltöztem egy sort, hogy a szarért utaztam két órát! Na jó, nem üvöltöttem, de eléggé ingerült voltam. És most megint ideges vagyok és anyám meg izél, hogy menjek vele el a Rózsakertbe, meg hogy takarítsak, meg hogy át kéne ültetni a növényt amit a szobámban a macska tegnap ledöntött. Csupa föld lett minden! Az ágyam, a takaróm, a szalagparketta... Rohadt ideges vagyok. És tehetetlen. Egyedül vagyok ezzel a szar érzéssel, és ahhoz sincs erőm, hogy kicsillagozzam. A rohadt életbe is... És le kellett mondjam a talit Einonnal. És persze úgy tűnik, mintha ez lenne a legfőbb gondom. Csak boszant, hogy le kellett mondjam, mert ez már hab a tetején. Csak tudnám, mit érek el azzal, ha itthon maradok! Semmit.