Mindig is ki akartam tölteni egy tesztet, hogy megtudjam, depressziós vagyok-e vagy sem. Ez a dolog egy időben nagyon foglalkoztatott. Hát most kitöltöttem nem is egyet, elolvastam a depresszióról pár oldalt, a tüneteket, meg minden, szóval alaposan átnyálaztam a témát. Hát öizé... Kár volt. Ebből már lehet sejteni, hogy mi jött ki eredménynek. Tulajdonképpen nem lomboz le a hír, bár eddig csak mertem remélni, hogy nem vagyok egy hülye depressziós, de most belátom, hogy tévedtem. Vajon én tudok ellene tenni? Vagy csak itt ülök bambán a gondolataimmal? És vajon meg tudom akadályozni, hogy Luna, Szilva és Chara ezt a sok zagyvaságot elolvassák? Sok a kérdés... A végén még olyanokat fogok írkálni ide, ami tök érdektelen, mert csak azt fogom írni, amit ők hallani akarnak. Hogy minden rendben van és élek. Mert tudom, hogy olvassák. De most remélem, hogy tévedek. Egyszerűen nem akarom, hogy ők lássák az én gondolataimat. Miért használok folyton személyes névmásokat? Biztos azért, hogy nyomatékosítsam a mondanivalómat. Na mindegy, nem akarok eltérni a témától. Szóval depresszió. Jaj, erről a pszichomókus jutott eszembe. Na azt próbálják meg... Én oda vissza nem megyek. Nem mintha kellemetlen lett volna, de az volt, hogy ült velem szemben és hallgatott. Én ugyanígy tettem. Igaz, akkor teljesen más miatt voltam ott, de akkor is. Kábé másfél órán keresztül csak hallgatott. Én is... :))) Az élet szép. Most úgy szívesen elbeszélgetnék egy pszichomókussal. Hátha tévedek és mégiscsak egy jókedvű ember vagyok, aki mellőzi a világvége és a halál gondolatát. Szóval lenne kedvem kiborítani egy ilyen embert.
Ma például az volt, hogy hazajöttem lovaglás után, és a nagyanyám megkérdezte, hogy én ezt élvezem-e. Mármint a lovaglást. Én persze nekitámadtam, hogy ennek nem volt logikai értelme. Merthogy ha én elmegyek lovagolni, és hazajövök azzal, hogy legközelebb pénteken reggel megyek és még koránkelni is hajlandó vagyok ezért, akkor a kérdés értelme elveszik. Persze, hogy élvezem a lovaglást! Erre kiborult, hogy miért vagyok ingerült. Mi az hogy miért vagyok ingerült? Mindig ilyen vagyok. Na mindegy... Inkább nem a blogban kéne filozofálgatni, mert akkor holnapra nem maradna hely... És a végén még azt hiszik, hogy van agyam, amivel gondolkodom és ilyen filozofálgatós vagyok. Márpedig nekem nincs agyam! ... És mégis mozog a Föld... :)