Hűű, de sok blogos lett hirtelen... :)) Gondolom, akik frissen kezdtek hozzá a blogolásnak, azokat is megkeresték a rádiósok, hogy mondják el, miért kezdtek ebbe bele, és hogy mi értelme van ennek az egésznek. Engem is megkeretek, de hát a lehető legrosszabb alanyt fogták ki, mert én tulajdonképpen csak azért kezdtem itt blogozni, mert régen olvastam Adrian Mole naplóját, aki azóta már felnőtt, és legalább 30 éves, és elhatároztam, hogy naplót kezdek írni, amit később én is kiadok könyvben. Ez 12 évesen nagyon aranyos gondolat volt, és visszaolvasva az akkori naplóimat, egész értelmes gyerek voltam... Persze ezt kinőttem... :)))) És tavaly decemberben abbahagytam a naplózást, mert ezt a tevékenységemet felváltotta a novellaírás, és mostanában, nemrég egy-két hónapja találtam meg a blogol.hu oldalát, és így kerülök én ide... Ha már könyvben nem adtam ki 200 oldalt, akkor legalább a neten legyek valaki. Ha csak egy porszem is a homokos tengerparton... Ha csak egy vízcsepp az óceánban... Ha csak egy oxigénmolekula a légtérben... (:DDDDD) Ha csak egy valami, de akkor is itt vagyok és ti is itt vagytok és olvassátok ezt a blogot. Ha csak öten vagytok, már akkor is megérte fáradoznom. Nem hiszem, hogy közkedvelt és olvasott blogos vagyok, mert kábé a toplista legalján vagyok - gondolom én, ami igencsak nagy önbizalomra utal - de azért mégis... Tudom, hogy a nyomorult regényem egy nagy sz*r és soha nem tudom majd kiadni, pedig pályázatokra küldtem, meg minden, de legalább akkor a naplós dolog sikerüljön. És sikerült. Könyvben ugyan nem adtam ki, de most mégis itt vagyok. És azért ez néha olyan jó érzés. Elvégre én is vagyok egy apró kis porszem a tengerparton... Vagy legalább a Balaton partján. :PPP

Na, elég a sok szentimentális dumából... Megyek és keresek valami zabát.



Hűűű, ez eléggé illúzió romboló volt, nem? :))